1 When I would have healed Israel, then the iniquity of Ephraim was discovered, and the wickedness of Samaria: for they commit falsehood; and the thief cometh in, and the troop of robbers spoileth without. 2 And they consider not in their hearts that I remember all their wickedness: now their own doings have beset them about; they are before my face. 3 They make the king glad with their wickedness, and the princes with their lies. 4 They are all adulterers, as an oven heated by the baker, who ceaseth from raising after he hath kneaded the dough, until it be leavened. 5 In the day of our king the princes have made him sick with bottles of wine; he stretched out his hand with scorners. 6 For they have made ready their heart like an oven, whiles they lie in wait: their baker sleepeth all the night; in the morning it burneth as a flaming fire. 7 They are all hot as an oven, and have devoured their judges; all their kings are fallen: there is none among them that calleth unto me.

8 Ephraim, he hath mixed himself among the people; Ephraim is a cake not turned. 9 Strangers have devoured his strength, and he knoweth it not: yea, gray hairs are here and there upon him, yet he knoweth not. 10 And the pride of Israel testifieth to his face: and they do not return to the LORD their God, nor seek him for all this.

11 Ephraim also is like a silly dove without heart: they call to Egypt, they go to Assyria. 12 When they shall go, I will spread my net upon them; I will bring them down as the fowls of the heaven; I will chastise them, as their congregation hath heard. 13 Woe unto them! for they have fled from me: destruction unto them! because they have transgressed against me: though I have redeemed them, yet they have spoken lies against me. 14 And they have not cried unto me with their heart, when they howled upon their beds: they assemble themselves for corn and wine, and they rebel against me. 15 Though I have bound and strengthened their arms, yet do they imagine mischief against me. 16 They return, but not to the most High: they are like a deceitful bow: their princes shall fall by the sword for the rage of their tongue: this shall be their derision in the land of Egypt.

1 A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

2 És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.

3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

4 Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.

5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.

6 Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.

7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.

8 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.

9 Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.

10 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.

11 És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.

12 De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.

13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!

14 És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.

15 Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.

16 Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.