1 Šitie yra vardai Izraelio sūnų, kurie atėjo į Egiptą kartu su Jokūbu, kiekvienas su savo šeimomis:

2 Rubenas, Simeonas, Levis, Judas,

3 Isacharas, Zabulonas, Benjaminas,

4 Danas, Neftalis, Gadas ir Ašeras.

5 Iš Jokūbo kilusių buvo septyniasdešimt sielų. Juozapas jau buvo Egipte.

6 Ir numirė Juozapas, visi jo broliai ir visa ta karta.

7 Izraelitai buvo vaisingi, labai pagausėjo, išsiplėtė ir tapo galingi; jie pripildė visą kraštą.

8 Egiptą pradėjo valdyti naujas karalius, kuris nieko nežinojo apie Juozapą.

9 Jis kalbėjo savo tautai: "Žiūrėkite, izraelitų tauta yra gausesnė ir galingesnė už mus.

10 Pasielkime išmintingai su jais, kad jie nebesiplėstų. Jei kiltų karas, kad jie neprisijungtų prie mūsų priešų, nekariautų prieš mus ir nepasitrauktų iš šalies".

11 Egiptiečiai paskyrė jiems prižiūrėtojus, kad juos prislėgtų sunkiais darbais. Jie pastatė faraonui sandėlių miestus Pitomą ir Ramzį.

12 Bet kuo labiau egiptiečiai spaudė juos, tuo labiau jie gausėjo ir plito taip, kad egiptiečiai pradėjo bijoti izraelitų.

13 Egiptiečiai vertė izraelitus tarnauti be gailesčio,

14 apkartino jų gyvenimą sunkia vergyste prie molio, plytų bei visokių ūkio darbų ir juos negailestingai spaudė.

15 Egipto karalius įsakė hebrajų pribuvėjoms, kurių viena vadinosi Šifra ir kita­Pūva:

16 "Pašauktos prie hebrajų moterų gimdymo, žiūrėkite, kas gims: jei sūnus, nužudykite jį, bet jei duktė­tegyvena!"

17 Tačiau pribuvėjos bijojo Dievo ir nevykdė Egipto karaliaus įsakymo, bet palikdavo berniukus gyvus.

18 Egipto karalius, tai sužinojęs, pasišaukė pribuvėjas ir joms tarė: "Kodėl jūs nevykdote įsakymo ir paliekate berniukus gyvus?"

19 Pribuvėjos atsakė faraonui: "Hebrajų moterys ne tokios kaip egiptietės, jos stiprios ir pagimdo prieš pribuvėjai ateinant".

20 Todėl Dievas darė gera pribuvėjoms. Tauta gausėjo ir pasidarė labai galinga.

21 Kadangi pribuvėjos bijojo Dievo, Jis suteikė joms palikuonių.

22 Faraonas įsakė visai tautai: "Kiekvieną berniuką, gimusį hebrajams, meskite į upę, o mergaites palikite gyvas!"

1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne:

2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;

3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;

4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.

5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.

6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.

7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.

8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.

9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.

10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.

11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.

12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.

13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.

14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.

15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.

16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.

17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.

18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?

19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.

20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.

21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.

22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.