1 Paulius, Kristaus Jėzaus kalinys, ir brolis Timotiejus mūsų mylimajam bendradarbiui Filemonui,
2 mylimai seseriai Apfijai, mūsų bendražygiui Archipui ir tavo namuose esančiai bažnyčiai:
3 malonė jums ir ramybė nuo Dievo, mūsų Tėvo, ir Viešpaties Jėzaus Kristaus!
4 Aš dėkoju Dievui, visada prisimindamas tave savo maldose,
5 nes girdžiu apie tavo tikėjimą ir meilę Viešpačiui Jėzui ir visiems šventiesiems.
6 Meldžiu, kad tavo dalyvavimas tikėjime taptų veiksmingas per pažinimą visokio gėrio, esančio mumyse Kristuje Jėzuje.
7 Mes turime didelį džiaugsmą ir paguodą iš tavo meilės, nes tu, broli, atgaivinai šventųjų širdis.
8 Nors galiu labai drąsiai Kristuje tau įsakyti, kas tinka,
9 bet verčiau prašau vardan meilės toks, koks esu: aš, Paulius, senyvas žmogus, o šiuo metu ir Jėzaus Kristaus kalinys,
10 prašau tave už savo vaiką,už Onesimą, kurio tėvu tapau, būdamas surakintas.
11 Seniau jis buvo tau nenaudingas, o dabar ir tau, ir man naudingas.
12 Siunčiu jį atgal. Todėl priimk jį kaip mano paties širdį.
13 Norėjau jį pasilaikyti, kad jis tavo vietoje man patarnautų, kol esu kalinamas dėl Evangelijos,
14 tačiau be tavo sutikimo nenorėjau nieko daryti, kad tavo geras darbas būtų atliktas laisva valia, o ne tartum iš prievartos.
15 Galbūt jis tam ir buvo laikinai atskirtas, kad galėtum jį priimti amžinai,
16 jau ne kaip vergą, o daugiau kaip mylimą brolį, ypatingą man, o juo labiau tau, ir pagal kūną, ir Viešpatyje.
17 Tad jeigu laikai mane draugu, priimk jį kaip mane.
18 O jeigu jis yra tau padaręs skriaudą ar turi skolos,įrašyk tai į mano sąskaitą.
19 Aš, Paulius, rašau savo ranka: atlyginsiu,neminint, jog man ir pats save esi skolingas.
20 Taip, broli, norėčiau pasinaudoti tavimi Viešpatyje: atgaivink mano širdį Viešpatyje!
21 Rašau tau, pasitikėdamas tavo klusnumu ir žinodamas, jog padarysi daugiau, negu prašau.
22 Tad kartu paruošk man ir svečių kambarį, nes turiu vilties, jog jūsų maldų dėka būsiu jums dovanotas.
23 Tave sveikina Epafras, mano kalėjimo bičiulis Kristuje Jėzuje,
24 mano bendradarbiai Morkus, Aristarchas, Demas, Lukas.
25 Viešpaties Jėzaus Kristaus malonė tebūna su jūsų dvasia! Amen.
1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:
3 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,
5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,
6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levõ jónak megismerése által.
7 Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.
8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendõ,
9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;
10 Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért,
11 A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,
12 Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!
13 Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban;
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen.
15 Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza;
16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.
17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet.
18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.
19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.
20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tõled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!
21 Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.
22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,
24 [Tovább]á Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim.
25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel!