1 Dabar pasakysiu: kol paveldėtojas vaikas, jis nieku nesiskiria nuo vergo, nors yra visko šeimininkas;

2 jis esti globėjų ir prižiūrėtojų valdžioje iki tėvo nustatyto meto.

3 Taip buvo ir su mumis: kol buvome vaikai, turėjome vergauti pasaulio pradmenims.

4 Bet, atėjus laiko pilnatvei, Dievas atsiuntė savo Sūnų, gimusį iš moters, pavaldų įstatymui,

5 kad atpirktų esančius įstatymo valdžioje ir kad mes įgytume įsūnystę.

6 O kadangi esate sūnūs, Dievas atsiuntė į mūsų širdis savo Sūnaus Dvasią, kuri šaukia: "Aba, Tėve!"

7 Taigi tu jau nebe vergas, bet sūnus; o jeigu sūnus, tai ir Dievo paveldėtojas per Kristų.

8 Kitados, dar nepažindami Dievo, jūs vergavote dievams, kurie iš tikro nėra dievai.

9 Bet dabar, pažinę Dievą arba, geriau sakant, Dievo pažinti,­ kaipgi galite grįžti prie menkų ir vargingų pradmenų, kuriems ir vėl norite vergauti?!

10 Jūs laikotės dienų, mėnesių, laikotarpių, metų.

11 Aš baiminuosi dėl jūsų, kad kartais nebūčiau veltui dirbęs jūsų labui.

12 Prašau jus, broliai, tapkite tokie kaip aš, nes ir aš tapau toks kaip jūs. Jūs visai neįžeidėte manęs.

13 Jūs žinote, kad jums pirmą kartą paskelbiau Evangeliją negaluodamas kūnu.

14 Ir jūs nepaniekinote ir nepasipiktinote mano kūne esančiu išbandymu, bet priėmėte mane kaip Dievo angelą, kaip patį Kristų Jėzų.

15 Koks tai buvo palaiminimas jums! Aš galiu paliudyti, kad įmanydami būtumėte išlupę savo akis ir atidavę man.

16 Nejaugi tapau jūsų priešu, kalbėdamas jums tiesą?

17 Jie uolūs ne jūsų labui, bet norėtų jus atskirti, kad būtumėte uolūs dėl jų.

18 Bet gerai visada būti uoliems dėl gero, o ne vien kai esu pas jus.

19 Mano vaikeliai, dėl jūsų aš vėl gimdymo skausmuose, kol jumyse išryškės Kristus!

20 Norėčiau dabar būti pas jus ir prabilti kitaip, nes nežinau, ką man su jumis daryti.

21 Pasakykite man jūs, norintieji būti įstatymo valdžioje, ar negirdite įstatymo?

22 Juk parašyta, kad Abraomas turėjo du sūnus: vieną iš vergės, o kitą iš laisvosios.

23 Vergės sūnus buvo gimęs pagal kūną, o laisvosios­pagal pažadą.

24 Tai pasakyta perkeltine prasme: jos­tai dvi Sandoros. Viena nuo Sinajaus kalno, gimdanti vergystei,­tai Hagara.

25 Hagara yra Sinajaus kalnas Arabijoje; ji atitinka dabartinę Jeruzalę, kuri vergauja su savo vaikais.

26 Bet aukštybių Jeruzalė laisva, ji yra visų mūsų motina,

27 nes parašyta: "Pralinksmėk, nevaisingoji, kuri negimdei! Šūkauk ir džiūgauk, nepažinusi kentėjimų! Nes apleistoji turi daug daugiau vaikų negu turinčioji vyrą".

28 Mes, broliai, esame pažado vaikai kaip Izaokas.

29 Bet kaip tada gimęs pagal kūną persekiojo gimusį pagal Dvasią, taip ir dabar.

30 O ką gi sako Raštas?­"Išvaryk vergę ir jos sūnų, nes vergės sūnus negaus palikimo kartu su laisvosios sūnumi".

31 Taigi, broliai, mes nesame vergės vaikai, bet laisvosios.

1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;

2 Hanem gyámok és gondviselõk alatt van az atyjától rendelt ideig.

3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:

4 Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,

5 Hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.

6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az õ Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!

7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.

8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;

9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sõt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erõtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?

10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és idõket, meg az esztendõket.

11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.

12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.

13 Tudjátok pedig, hogy testem erõtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot elõször.

14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.

15 Hová lõn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.

16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?

17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sõt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.

18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.

19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szûlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.

20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felõletek.

21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?

22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.

23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.

24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyrõl való, szolgaságra szûlõ, ez Hágár,

25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.

26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,

27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.

28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.

29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.

30 De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával.

31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.