1 "Štai ateina diena, deganti kaip krosnis, kurioje visi išdidieji ir visi nedorėliai sudegs kaip ražienos,­sako kareivijų Viešpats.­Jiems neliks nei šaknies, nei šakos.2 Bet jums, bijantiems mano vardo, užtekės teisumo saulė su išgydymu po jos sparnais. Jūs išeisite ir šokinėsite kaip išleisti iš tvarto veršiukai.3 Jūs mindžiosite nedorėlius, ir jie bus pelenai po jūsų kojomis tą dieną, kai Aš tai padarysiu,­sako kareivijų Viešpats.­4 Atsiminkite mano tarno Mozės įstatymą, kurį daviau Horebe visam Izraeliui, jo nuostatus ir potvarkius.5 Aš siųsiu jums pranašą Eliją, prieš ateinant didingai ir baisiai Viešpaties dienai.6 Jis atgręš tėvų širdis į vaikus ir vaikų širdis į tėvus, kad neateičiau ir neištikčiau žemės prakeikimu".

1 Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütõ-kemencze, és [olyanná] lesz minden kevély és minden gonosztevõ, [mint] a pozdorja, és megégeti õket az eljövendõ nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.2 És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.3 És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.4 Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényérõl, a melyet rendeltem õ általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.5 Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielõtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.6 És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jõjjek és meg ne verjem e földet átokkal.