1 Aš pakėliau akis ir regėjau skrendantį raštų ritinį.

2 Angelas klausė: "Ką matai?" Aš atsakiau: "Matau skrendantį ritinį dvidešimties uolekčių ilgio ir dešimties pločio".

3 Angelas aiškino: "Tai prakeikimas, einantis per visą žemę. Kiekvienas vagis ir melagingai prisiekiantis bus teisiamas pagal tai, kaip ten parašyta.

4 ‘Aš jį pasiunčiau,­sako kareivijų Viešpats,­į vagies namus ir į melagingai prisiekiančio mano vardu namus, kad juos sunaikintų iš pamatų’ ".

5 Po to angelas, kuris kalbėjo su manimi, išėjo priekin ir man tarė: "Pakelk savo akis ir pažiūrėk, ką matai".

6 Aš klausiau: "Kas tai yra?" Angelas atsakė: "Tai indas, kuris vaizduoja viso krašto nuodėmę".

7 Švininis dangtis pakilo, ir štai inde sėdėjo moteris.

8 Angelas tarė: "Tai nedorybė". Jis ją įstūmė atgal į indą ir uždengė.

9 Pakėlęs akis, pamačiau dvi moteris. Vėjas buvo jų sparnuose, kurie buvo panašūs į gandro sparnus. Jos pakėlė indą aukštyn.

10 Aš klausiau angelo: "Kur jos neša indą?"

11 Jis atsakė: "Šinaro krašte jam bus pastatyti namai. Ten jis bus padėtas ant savo pamato".

1 Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.

2 És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülõ könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.

3 És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki [hamisan] esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.

4 Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit.

5 Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?

6 És mondám: Micsoda ez? Õ pedig mondá: Az, a mi kijön, mérõedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.

7 És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérõ- edény közepében.

8 És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérõ-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.

9 És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elõ, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérõ-edényt a föld és az ég közé.

10 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérõ- edényt?

11 És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erõsítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.