1 Miután Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által, 2 akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette, 3 aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felségnek jobbjára ült, 4 annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.

5 Mert kinek mondta valaha is az angyalok közül:

„Én fiam vagy te,

én ma szültelek téged?"

Vagy ezt:

„Én leszek neki atyja,

és ő lesz nekem fiam?"

6 Amikor pedig behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól:

„Imádják őt az Isten angyalai."

7 Az angyalokról így szól:

„Az angyalait szelekké teszi,

és szolgáit tűz lángjává."

8 Ámde a Fiúról így:

„A te királyi széked, ó, Isten, megáll örökké.

Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.

9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot, ezért felkent

téged az Isten, a te Istened, öröm olajával társaid fölé.

10 Uram, te kezdetben alapítottad a földet

és a te kezed alkotása az ég.

11 Azok elvesznek, de te megmaradsz,

és azok mind elavulnak, mint a ruha,

12 palásként összehajtod azokat,

te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el."

13 Melyik angyalnak mondta:

„Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem."

14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?