1 Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták: 2 „Miért hágják át tanítványaid az ősök rendeléseit? Mert nem mossák meg kezeiket, amikor enni akarnak."

3 Ő pedig így felelt nekik: „Ti meg miért hágjátok át Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által? 4 Mert Isten parancsolta ezt: »Tiszteld atyádat és anyádat«, és »aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.« 5 Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, annak nem kell tisztelnie többé az ő atyját vagy anyját. 6 Ezzel érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által. 7 Képmutatók, igazat prófétált felőletek Ézsaiás:

8 »Ez a nép szájával közelít hozzám, és ajkával tisztel engemet,

szíve pedig távol van tőlem.

9 Pedig hiába tisztelnek engem,

ha oly tudományokat tanítanak, melyek embereknek parancsolatai.«"

10 És odahívta a sokaságot, és ezt mondta nekik: „Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájából, az fertőzi meg az embert."

12 Akkor odamentek tanítványai hozzá, és ezt mondták neki: „Tudod, hogy a farizeusok e beszédet hallva megbotránkoztak?"

13 Ő pedig ezt felelte: „Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, ki fognak tépni. 14 Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten a verembe esnek."

15 Péter pedig ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!"

16 Jézus erre ezt mondta: „Még ti sem értitek? 17 Nem értitek, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? 18 Ami azonban a szájból jön ki, a szívből származik, és ezek fertőzik meg az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. 20 Ezek fertőzik meg az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem fertőzi meg az embert."

21 Elment onnan Jézus Tírusz és Szidón vidékeire. 22 És íme, egy kánaáni asszony jött ki abból a tartományból, és így kiáltott neki: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Leányomat gonoszul gyötri az ördög."

23 Ő pedig egy szót sem felelt neki. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték őt: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik."

24 Ő pedig ezt mondta: „Nem küldettem, csak Izrael házának elveszett juhaihoz."

25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, légy segítségül nekem!"

26 Ő pedig ezt felelte: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni."

27 Az pedig így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen az ebek is esznek a morzsákból, amelyek az uruknak asztaláról lehullanak."

28 Ekkor így felelt neki Jézus: „Ó, asszony! Nagy a te hited! Legyen neked akaratod szerint." És meggyógyult a leánya abban a pillanatban.

29 Onnan eltávozva elment Jézus a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, vittek magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok más beteget. Odahelyezték őket Jézus lábai elé, és meggyógyította őket. 31 Úgy, hogy a sokaság álmélkodott, látva, hogy a némák beszélnek, a csonkák felépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét.

32 Jézus pedig odahívta tanítványait, és ezt mondta: „Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy valamiképpen kidőljenek az úton."

33 Tanítványai ezt mondták neki: „Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ilyen nagy sokaságot?"

34 Jézus ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van?" Ők pedig így feleltek: „Hét, és néhány halunk."

35 És megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön, 36 azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután fölszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral. 38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

39 Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.