14 Então Pedro se levantou, junto com os outros onze apóstolos, e em voz bem alta começou a dizer à multidão:

— Meus amigos judeus e todos vocês que moram em Jerusalém, prestem atenção e escutem o que eu vou dizer! 15 Estas pessoas não estão bêbadas, como vocês estão pensando, pois são apenas nove horas da manhã. 16 O que, de fato, está acontecendo é o que o profeta Joel disse:

17 "É isto o que eu vou fazer

nos últimos dias — diz Deus:

Derramarei o meu Espírito

sobre todas as pessoas.

Os filhos e as filhas de vocês

anunciarão a minha mensagem;

os moços terão visões,

e os velhos sonharão .

18 Sim, eu derramarei o meu Espírito

sobre os meus servos e as minhas servas,

e naqueles dias eles também anunciarão

a minha mensagem.

19 Em cima, no céu, farei com que apareçam

coisas espantosas;

e embaixo, na terra, farei milagres.

Haverá sangue, e fogo,

e nuvens de fumaça;

20 o sol ficará escuro,

e a lua se tornará cor de sangue,

antes que chegue o grande e glorioso

Dia do Senhor.

21 Então todos os que pedirem

a ajuda do Senhor serão salvos."

22 Pedro continuou:

— Homens de Israel, escutem o que eu vou dizer. Deus mostrou a vocês que Jesus de Nazaré era um homem aprovado por ele. Pois, por meio de Jesus, Deus fez milagres, maravilhas e coisas extraordinárias no meio de vocês, como vocês sabem muito bem. 23 Deus, por sua própria vontade e sabedoria, já havia resolvido que Jesus seria entregue nas mãos de vocês. E vocês mesmos o mataram por mãos de homens maus, que o crucificaram. 24 Mas Deus ressuscitou Jesus, livrando-o do poder da morte, porque não era possível que a morte o dominasse. 25 Pois Davi disse a respeito de Jesus o seguinte:

"Eu via sempre o Senhor comigo

porque ele está ao meu lado direito,

para que nada me deixe abalado.

26 Por isso o meu coração está feliz,

e as minhas palavras são palavras

de alegria;

e eu, um ser mortal, vou descansar

cheio de esperança,

27 pois tu, Senhor, não me abandonarás

no mundo dos mortos.

Eu tenho te servido fielmente,

e por isso não deixarás

que eu apodreça na sepultura.

28 Tu me tens ensinado os caminhos

que levam à vida,

e a tua presença me encherá de alegria."

29 E Pedro disse mais isto:

— Meus irmãos, eu preciso falar claramente com vocês a respeito do patriarca Davi. Esse grande líder morreu e foi sepultado, e o seu túmulo se encontra aqui até hoje. 30 Ele era profeta e sabia que Deus lhe havia jurado que um dos seus descendentes seria rei, como ele. 31 Davi sabia o que Deus ia fazer e por isso falou a respeito da ressurreição do Messias. Davi disse:

"Ele não foi abandonado

no mundo dos mortos,

nem o seu corpo apodreceu na sepultura."

32 Deus ressuscitou este Jesus, e todos nós somos testemunhas disso. 33 Pois Jesus foi levado para sentar-se ao lado direito de Deus, o seu Pai, o qual lhe deu o Espírito Santo, como havia prometido. E Jesus derramou sobre nós esse Espírito, conforme vocês estão vendo e ouvindo agora. 34 Pois Davi não subiu para o céu, mas ele mesmo afirmou:

"O Senhor Deus disse ao meu Senhor:

‘Sente-se do meu lado direito,

35 até que eu ponha os seus inimigos

como estrado debaixo dos seus pés.’ "

36 Todo o povo de Israel deve ficar bem certo de que este Jesus que vocês crucificaram é aquele que Deus tornou Senhor e Messias.

37 Quando ouviram isso, todos ficaram muito aflitos e perguntaram a Pedro e aos outros apóstolos:

— Irmãos, o que devemos fazer?

38 Pedro respondeu:

— Arrependam-se, e cada um de vocês seja batizado em nome de Jesus Cristo para que os seus pecados sejam perdoados, e vocês receberão de Deus o Espírito Santo. 39 Pois essa promessa é para vocês, para os seus filhos e para todos os que estão longe, isto é, para todos aqueles que o Senhor, nosso Deus, chamar.

40 Pedro continuou a dar o seu testemunho e, com muitas outras explicações, procurou convencê-los, dizendo:

— Saiam do meio dessa gente má e salvem-se!

41 Muitos acreditaram na mensagem de Pedro e foram batizados. Naquele dia quase três mil se juntaram ao grupo dos seguidores de Jesus.

14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!

15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.

16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:

17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,

18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.

19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.

20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.

21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,

23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.

24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.

25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.

26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,

27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.

28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.

29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.

30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára&#59;

31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.

32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.

33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.

34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,

35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.

36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."

37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"

38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."

40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!"

41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.