1 Après cela, Paul étant parti d'Athènes, vint à Corinthe.

2 Et ayant trouvé là un Juif, nommé Aquilas, originaire du Pont, qui était nouvellement venu d'Italie avec Priscille sa femme, parce que Claude avait ordonné à tous les Juifs de sortir de Rome, il alla vers eux.

3 Et comme il était du même métier, il demeura chez eux, et y travaillait, et ils étaient faiseurs de tentes de leur métier.

4 Or il discourait dans la synagogue, tous les jours de sabbat, et il persuadait les Juifs et les Grecs.

5 Et quand Silas et Timothée furent venus de Macédoine, Paul pressé par l'Esprit, rendait témoignage aux Juifs du Christ Jésus.

6 Mais, comme ils s'opposaient à lui, et l'injuriaient, il secoua ses habits, et leur dit: Que votre sang retombe sur votre tête; j'en suis net; dès à présent, j'irai vers les Gentils.

7 Et étant sorti de là, il entra chez un nommé Justus, craignant Dieu, et dont la maison était contiguë à la synagogue.

8 Et Crispus, le chef de la synagogue, crut au Seigneur avec toute sa maison; et plusieurs Corinthiens, qui écoutaient, crurent, et furent baptisés.

9 Et le Seigneur, dans une vision de nuit, dit à Paul: Ne crains point; mais parle, et ne te tais point;

10 Car je suis avec toi, et personne ne mettra les mains sur toi, pour te faire du mal; car j'ai un grand peuple dans cette ville.

11 Il y demeura donc un an et six mois, enseignant parmi eux la parole de Dieu.

12 Or, Gallion étant proconsul d'Achaïe, les Juifs s'élevèrent d'un commun accord contre Paul, et l'amenèrent au tribunal,

13 En disant: Celui-ci persuade aux hommes de servir Dieu d'une manière contraire à la Loi.

14 Et comme Paul allait ouvrir la bouche, Gallion dit aux Juifs: S'il s'agissait, ô Juifs, de quelque injustice ou de quelque crime, je vous écouterais, autant qu'il serait raisonnable;

15 Mais s'il s'agit de disputes relatives à une doctrine, et à des noms, et à votre loi, vous y aviserez vous-mêmes, car je ne veux point être juge de ces choses.

16 Et il les renvoya du tribunal.

17 Alors tous les Grecs, ayant saisi Sosthène, chef de la synagogue, le battaient devant le tribunal, et Gallion ne s'en mettait point en peine.

18 Cependant Paul étant encore resté à Corinthe assez longtemps, prit congé des frères, et s'embarqua pour la Syrie avec Priscille et Aquilas; il se fit auparavant couper les cheveux à Cenchrées, à cause d'un vœu qu'il avait fait.

19 Puis il arriva à Éphèse, et y laissa ses compagnons, mais étant entré dans la synagogue, il discuta avec les Juifs,

20 Qui le prièrent de demeurer plus longtemps avec eux; mais il n'y consentit pas.

21 Et il prit congé d'eux, en leur disant: Il faut absolument que je célèbre la fête prochaine à Jérusalem; mais je reviendrai vous voir, s'il plaît à Dieu; et il partit d'Éphèse.

22 Étant débarqué à Césarée, il monta à Jérusalem; et après avoir salué l'Église, il descendit à Antioche.

23 Et ayant passé là quelque temps, il en partit, et parcourut de ville en ville la Galatie et la Phrygie, fortifiant tous les disciples.

24 Or, un Juif, nommé Apollos, natif d'Alexandrie, homme éloquent et puissant dans les Écritures, arriva à Éphèse.

25 Il avait été instruit dans la voie du Seigneur. Et, fervent d'esprit, il parlait et enseignait soigneusement ce qui regarde le Seigneur, bien qu'il n'eût connaissance que du baptême de Jean.

26 Il commença donc à parler hardiment dans la synagogue. Et Aquilas et Priscille l'ayant entendu le prirent avec eux, et l'instruisirent plus exactement de la voie de Dieu.

27 Et comme il voulait passer en Achaïe, les frères qui l'y avaient exhorté, écrivirent aux disciples de bien le recevoir. Quand il fut arrivé, il servit beaucoup, par la grâce de Dieu, à ceux qui avaient cru.

28 Car il réfutait publiquement les Juifs avec force, prouvant par les Écritures que Jésus était le Christ.

1 Ezekután Pál Athénbõl eltávozván, méne Korinthusba.

2 És mikor egy Akvila nevû, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.

3 És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.

4 Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyõzni.

5 Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tõn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

6 Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

7 És általmenvén onnét, méne egy Justus nevû, istenfélõ ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.

8 Krispus pedig, a zsinagógának feje hûn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.

9 Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:

10 Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.

11 És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.

12 Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék õt a törvényszék elébe,

13 Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.

14 Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételrõl, vagy gonosz cselekedetrõl volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:

15 De ha tanításról, nevekrõl és a ti törvénytekrõl van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.

16 És elûzé õket a törvényszék elõl.

17 A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék elõtt; de Gallió velök semmit sem gondola.

18 Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.

19 Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; õ maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.

20 Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;

21 Hanem búcsút võn tõlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következõ ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.

22 És miután Czézáreába érkezék, felmenvén [Jeruzsálembe] és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.

23 És miután [ott] bizonyos idõt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erõsítve a tanítványokat mind.

24 Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevû zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.

25 Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.

26 És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta õt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék []õt, és nyilvábban kifejtették elõtte az Istennek útát.

27 Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván [õt] az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be õt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:

28 Mert hatalmasan meggyõzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.