1 La première alliance avait donc aussi des ordonnances touchant le service divin, et le sanctuaire terrestre.

2 En effet, on construisit le premier tabernacle, dans lequel était le chandelier, la table, et les pains de proposition; et il était appelé le lieu saint.

3 Et au-delà du second voile était le tabernacle, appelé le saint des saints;

4 Ayant un encensoir d'or, et l'arche de l'alliance, toute recouverte d'or, où était une urne d'or, contenant la manne, la verge d'Aaron, qui avait fleuri, et les tables de l'alliance.

5 Et au-dessus étaient les chérubins de gloire, couvrant le propitiatoire de leur ombre; ce dont il n'est pas besoin maintenant de parler en détail.

6 Or, ces choses étant ainsi disposées, les sacrificateurs entrent bien continuellement dans le premier tabernacle, en accomplissant le service divin;

7 Mais seul, le souverain sacrificateur entre dans le second, une fois l'année: non sans porter du sang, qu'il offre pour lui-même et pour les péchés du peuple;

8 Le Saint-Esprit montrant par là que le chemin du saint des saints n'avait pas encore été ouvert, tant que le premier tabernacle subsistait; ce qui est une figure pour le temps présent,

9 Pendant lequel on offre des dons et des sacrifices, qui ne peuvent rendre parfait quant à la conscience celui qui fait le service,

10 Uniquement par des viandes et des breuvages, et diverses ablutions, et des cérémonies charnelles, imposées seulement jusqu'au temps du renouvellement.

11 Mais Christ, étant venu comme souverain Sacrificateur des biens à venir, ayant passé par un tabernacle plus grand et plus parfait, qui n'a point été fait de main d'homme, c'est-à-dire, qui n'est point de cette création,

12 Est entré une seule fois dans le saint des saints, non avec le sang des boucs et des veaux, mais avec son propre sang, ayant obtenu une rédemption éternelle.

13 Car si le sang des taureaux et des boucs, et la cendre de la génisse, qu'on répand sur ceux qui sont souillés, les sanctifie quant à la pureté de la chair,

14 Combien plus le sang de Christ, qui, par l'Esprit éternel, s'est offert à Dieu, lui-même, sans tache, purifiera-t-il votre conscience des œuvres mortes, afin que vous serviez le Dieu vivant!

15 C'est pourquoi il est Médiateur d'une nouvelle alliance, afin que, la mort intervenant pour l'expiation des péchés commis sous la première alliance, ceux qui sont appelés, reçoivent la promesse de l'héritage éternel.

16 Car où il y a un testament, il est nécessaire que la mort du testateur soit constatée;

17 Car c'est en cas de mort qu'un testament devient valable, puisqu'il n'a aucune force tant que le testateur est en vie.

18 C'est pourquoi aussi la première alliance ne fut point établie sans effusion de sang.

19 En effet, après que Moïse eut déclaré à tout le peuple tous les commandements de la loi, il prit le sang des veaux et des boucs, avec de l'eau et de la laine écarlate, et de l'hysope, et en fit aspersion sur le livre lui-même et sur tout le peuple,

20 Disant: C'est ici le sang de l'alliance que Dieu a ordonnée en votre faveur.

21 Il fit aussi aspersion du sang sur le tabernacle et sur tous les vases du culte.

22 Et, selon la loi, presque toutes choses sont purifiées par le sang, et sans effusion de sang il n'y a point de pardon.

23 Il était donc nécessaire que les emblèmes des choses qui sont dans les cieux, fussent purifiés de cette manière, mais que les choses célestes le fussent par des sacrifices plus excellents que ceux-ci.

24 Car Christ n'est point entré dans un sanctuaire fait de main d'homme, image du véritable, mais dans le ciel même, afin de comparaître maintenant pour nous devant la face de Dieu.

25 Non pour s'offrir lui-même plusieurs fois, comme chaque année le souverain sacrificateur entre dans le saint des saints avec un sang autre que le sien propre,

26 Puisqu'il aurait fallu qu'il souffrît plusieurs fois depuis la création du monde; mais à présent, à la consommation des siècles, il a paru une seule fois pour abolir le péché, en se sacrifiant lui-même.

27 Et comme il est réservé aux hommes de mourir une fois, et après cela vient le jugement;

28 De même aussi Christ, ayant été offert une fois pour ôter les péchés de plusieurs, apparaîtra une seconde fois sans péché à ceux qui l'attendent pour le salut.

1 Annakokáért voltak ugyan az elsõ [szövetségnek] is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.

2 Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

3 A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,

4 Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,

5 Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani.

6 Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,

7 A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.

8 Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.

9 A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt,

10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezõk.

11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,

12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.

15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

16 Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ halála bekövetkezzék.

17 Mivel a végrendelet holtak után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.

18 Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkül.

19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20 Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat.

23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk.

25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, a kik õt várják idvességökre.