1 Et quand toute la nation eut achevé de passer le Jourdain, l'Éternel parla à Josué, et lui dit:

2 Prenez parmi le peuple douze hommes, un homme par tribu,

3 Et commandez-leur en disant: Prenez d'ici, du milieu du Jourdain, du lieu où les sacrificateurs se sont arrêtés de pied ferme, douze pierres que vous emporterez avec vous et que vous poserez au lieu où vous passerez cette nuit.

4 Josué appela donc les douze hommes qu'il avait choisis d'entre les enfants d'Israël, un homme par tribu,

5 Et Josué leur dit: Passez devant l'arche de l'Éternel votre Dieu, au milieu du Jourdain, et que chacun de vous prenne une pierre sur son épaule, selon le nombre des tribus des enfants d'Israël;

6 Afin que cela soit un signe au milieu de vous. Quand dans l'avenir vos enfants demanderont: Que veulent dire pour vous ces pierres?

7 Vous leur répondrez: C'est que les eaux du Jourdain furent coupées devant l'arche de l'alliance de l'Éternel, quand elle passa le Jourdain; les eaux du Jourdain furent coupées; et ces pierres sont pour les enfants d'Israël un mémorial à jamais.

8 Les enfants d'Israël firent donc ce que Josué avait commandé. Ils prirent douze pierres du milieu du Jourdain, comme l'Éternel l'avait dit à Josué, selon le nombre des tribus des enfants d'Israël, et les emportèrent avec eux au lieu où ils passèrent la nuit, et ils les y posèrent.

9 Josué dressa aussi douze pierres au milieu du Jourdain, au lieu où s'étaient arrêtés les pieds des sacrificateurs qui portaient l'arche de l'alliance, et elles sont là jusqu'à ce jour.

10 Et les sacrificateurs qui portaient l'arche se tinrent au milieu du Jourdain, jusqu'à ce que tout ce que l'Éternel avait commandé à Josué de dire au peuple fût achevé, selon tout ce que Moïse avait prescrit à Josué. Puis le peuple se hâta de passer.

11 Quand tout le peuple eut achevé de passer, l'arche de l'Éternel et les sacrificateurs passèrent devant le peuple.

12 Alors les enfants de Ruben, les enfants de Gad, et la demi-tribu de Manassé passèrent en armes devant les enfants d'Israël, comme Moïse le leur avait dit;

13 Environ quarante mille hommes, équipés pour la guerre, passèrent devant l'Éternel pour combattre, dans les campagnes de Jérico.

14 En ce jour-là, l'Éternel éleva Josué à la vue de tout Israël, et ils le craignirent comme ils avaient craint Moïse, tous les jours de sa vie.

15 Or l'Éternel parla à Josué, en disant:

16 Commande aux sacrificateurs qui portent l'arche du Témoignage, et qu'ils montent hors du Jourdain.

17 Et Josué commanda aux sacrificateurs, en disant: Montez hors du Jourdain.

18 Et lorsque les sacrificateurs qui portaient l'arche de l'alliance de l'Éternel furent montés du milieu du Jourdain, et que la plante des pieds des sacrificateurs se leva pour se poser sur le sec, les eaux du Jourdain retournèrent à leur place, et coulèrent comme auparavant par-dessus toutes ses rives.

19 Le peuple monta ainsi hors du Jourdain, le dixième jour du premier mois, et il campa à Guilgal, du côté de l'Orient de Jérico.

20 Et Josué dressa à Guilgal les douze pierres qu'ils avaient prises du Jourdain.

21 Et il parla aux enfants d'Israël, en disant: Quand à l'avenir vos enfants interrogeront leurs pères, et diront: Que veulent dire ces pierres?

22 Vous l'apprendrez à vos enfants, en disant: Israël a passé ce Jourdain à sec.

23 Car l'Éternel votre Dieu a mis à sec les eaux du Jourdain devant vous, jusqu'à ce que vous fussiez passés, comme l'Éternel votre Dieu avait fait à la mer Rouge qu'il mit à sec devant nous, jusqu'à ce que nous fussions passés;

24 Afin que tous les peuples de la terre sachent que la main de l'Éternel est forte, et afin que vous craigniez toujours l'Éternel votre Dieu.

1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:

2 Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.

3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

4 Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;

5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.

8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép elõtt.

12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.

13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.

14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.

15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.

17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!

18 És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.

19 A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.

20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.

21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.

23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg általjövénk rajta.

24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.