1 En ce temps-là on publia un édit de César Auguste, pour faire le dénombrement des habitants de toute la terre.
2 Ce premier dénombrement se fit pendant que Quirinus était gouverneur de Syrie.
3 Ainsi tous allaient pour être enregistrés, chacun dans sa ville.
4 Joseph aussi monta de Galilée en Judée, de la ville de Nazareth à la ville de David, nommée Bethléhem, parce qu'il était de la maison et de la famille de David,
5 Pour être enregistré avec Marie son épouse, qui était enceinte.
6 Et pendant qu'ils étaient là, le temps auquel elle devait accoucher arriva.
7 Et elle mit au monde son fils premier-né, et elle l'emmaillota, et le coucha dans une crèche, parce qu'il n'y avait point de place pour eux dans l'hôtellerie.
8 Or, il y avait dans la même contrée des bergers qui couchaient aux champs, et qui gardaient leurs troupeaux pendant les veilles de la nuit.
9 Et voici un ange du Seigneur se présenta à eux, et la gloire du Seigneur resplendit autour d'eux, et ils furent saisis d'une grande peur.
10 Alors l'ange leur dit: N'ayez point de peur; car je vous annonce une grande joie, qui sera pour tout le peuple;
11 C'est qu'aujourd'hui, dans la ville de David, un Sauveur, qui est le Christ, le Seigneur, vous est né.
12 Et ceci vous servira de signe: Vous trouverez le petit enfant emmailloté et couché dans une crèche.
13 Et au même instant il y eut avec l'ange une multitude de l'armée céleste, louant Dieu et disant:
14 Gloire à Dieu, dans les lieux très hauts; paix sur la terre, bonne volonté envers les hommes!
15 Et quand les anges se furent retirés d'avec eux dans le ciel, les bergers se dirent les uns aux autres: Allons donc jusqu'à Bethléhem, et voyons ce qui est arrivé, ce que le Seigneur nous a fait connaître.
16 Ils y allèrent donc en hâte, et trouvèrent Marie, et Joseph, et le petit enfant, qui était couché dans la crèche.
17 Et l'ayant vu, ils publièrent ce qui leur avait été dit touchant ce petit enfant.
18 Et tous ceux qui les entendirent, étaient dans l'admiration de ce que les bergers leur disaient.
19 Et Marie conservait toutes ces choses, les repassant dans son cœur.
20 Et les bergers s'en retournèrent, glorifiant et louant Dieu de tout ce qu'ils avaient entendu et vu, conformément à ce qui leur avait été dit.
21 Quand les huit jours furent accomplis pour circoncire l'enfant, il fut appelé JÉSUS, nom qui lui avait été donné par l'ange, avant qu'il fût conçu dans le sein de sa mère.
22 Et quand les jours de leur purification, selon la loi de Moïse, furent accomplis, on porta l'enfant à Jérusalem, pour le présenter au Seigneur,
23 Selon qu'il est écrit dans la loi du Seigneur: Tout mâle premier-né sera consacré au Seigneur; et pour offrir en sacrifice,
24 Selon ce qui est prescrit dans la loi du Seigneur, une paire de tourterelles, ou deux pigeonneaux.
25 Il y avait à Jérusalem un homme qui s'appelait Siméon; cet homme était juste et pieux, il attendait la consolation d'Israël; et le Saint-Esprit était sur lui.
26 Et il avait été averti divinement par le Saint-Esprit qu'il ne mourrait point, qu'auparavant il n'eût vu le Christ du Seigneur.
27 Il vint au temple par l'Esprit, et comme le père et la mère apportaient le petit enfant Jésus, pour faire à son égard ce qui était en usage selon la loi,
28 Il le prit entre ses bras, et bénit Dieu, et dit:
29 Seigneur, tu laisses maintenant aller ton serviteur en paix, selon ta parole;
30 Car mes yeux ont vu ton salut,
31 Que tu as préparé à la face de tous les peuples,
32 La lumière qui doit éclairer les nations, et la gloire de ton peuple d'Israël.
33 Et Joseph et sa mère étaient dans l'admiration des choses qu'on disait de lui.
34 Et Siméon les bénit, et dit à Marie sa mère: Voici, cet enfant est mis pour la chute et le relèvement de plusieurs en Israël, et pour être en butte à la contradiction;
35 En sorte que les pensées du cœur de plusieurs seront découvertes; et pour toi une épée te transpercera l'âme.
36 Il y avait aussi Anne la prophétesse, fille de Phanuel, de la tribu d'Ascer; elle était fort avancée en âge, et elle avait vécu avec son mari, sept ans, depuis sa virginité.
37 Elle était veuve, âgée d'environ quatre-vingt-quatre ans, et elle ne sortait point du temple, servant Dieu nuit et jour en jeûnes et en prières.
38 Étant survenue à cette heure, elle louait aussi le Seigneur, et elle parlait de Jésus à tous ceux de Jérusalem qui attendaient la délivrance d'Israël.
39 Et après qu'ils eurent accompli tout ce qui est ordonné par la loi du Seigneur, ils retournèrent en Galilée, à Nazareth, leur ville.
40 Et l'enfant croissait et se fortifiait en esprit, étant rempli de sagesse; et la grâce de Dieu était sur lui.
41 Or, son père et sa mère allaient tous les ans à Jérusalem, à la fête de Pâque.
42 Et quand il eut douze ans, ils montèrent à Jérusalem, selon la coutume de la fête.
43 Lorsque les jours de la fête furent achevés, comme ils s'en retournaient, l'enfant Jésus resta à Jérusalem;
44 Et Joseph et sa mère ne s'en aperçurent point. Mais, pensant qu'il était avec leurs compagnons de voyage, ils marchèrent une journée, puis ils le cherchèrent parmi leurs parents et ceux de leur connaissance;
45 Et ne le trouvant point, ils retournèrent à Jérusalem pour le chercher.
46 Et au bout de trois jours ils le trouvèrent dans le temple, assis au milieu des docteurs, les écoutant et leur faisant des questions.
47 Et tous ceux qui l'entendaient, étaient ravis de sa sagesse et de ses réponses.
48 Quand ses parents le virent, ils furent étonnés; et sa mère lui dit: Mon enfant, pourquoi as-tu ainsi agi avec nous? Voici ton père et moi, nous te cherchions, étant fort en peine.
49 Et il leur dit: Pourquoi me cherchiez-vous? Ne saviez-vous pas qu'il me faut être occupé aux affaires de mon Père?
50 Mais ils ne comprirent point ce qu'il leur disait.
51 Il s'en alla ensuite avec eux, et vint à Nazareth, et il leur était soumis. Et sa mère conservait toutes ces choses dans son cœur.
52 Et Jésus croissait en sagesse, en stature et en grâce, devant Dieu et devant les hommes.
1 És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.
7 És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.
22 Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
33 József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
34 És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
35 Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.
41 Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;
45 És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.
47 És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.
48 És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.