1 Et l'Éternel parla à Moïse, en disant:
2 Ordonne aux enfants d'Israël qu'ils t'apportent de l'huile pure, d'olives broyées, pour le luminaire, afin de tenir les lampes continuellement allumées.
3 Aaron les arrangera, en dehors du voile du Témoignage, dans le tabernacle d'assignation, afin qu'elles brûlent du soir au matin, devant l'Éternel, continuellement; c'est une ordonnance perpétuelle dans vos générations.
4 Il arrangera les lampes sur le chandelier d'or pur, devant l'Éternel, continuellement.
5 Tu prendras aussi de la fleur de farine, et tu la cuiras en douze gâteaux; chaque gâteau sera de deux dixièmes;
6 Et tu les placeras en deux rangées, six par rangée, sur la table d'or pur devant l'Éternel.
7 Et tu mettras de l'encens pur sur chaque rangée, et il sera un mémorial pour le pain, comme un sacrifice fait par le feu à l'Éternel:
8 Chaque jour de sabbat on rangera ces pains devant l'Éternel continuellement de la part des enfants d'Israël; c'est une alliance perpétuelle.
9 Et ils appartiendront à Aaron et à ses fils, qui les mangeront dans un lieu saint; car ce sera pour eux une chose très sainte, provenant des sacrifices de l'Éternel faits par le feu; c'est une ordonnance perpétuelle.
10 Or, le fils d'une femme israélite, qui était fils d'un homme égyptien, sortit au milieu des enfants d'Israël; et ce fils d'une femme israélite se querella dans le camp avec un homme israélite.
11 Et le fils de la femme israélite blasphéma le nom de l'Éternel, et le maudit; et on l'amena à Moïse. Or sa mère s'appelait Shelomith, fille de Dibri, de la tribu de Dan.
12 Et on le mit en prison, jusqu'à ce qu'il y eût décision, selon l'ordre de l'Éternel.
13 Or l'Éternel parla à Moïse, en disant:
14 Fais sortir du camp celui qui a maudit, et que tous ceux qui l'ont entendu posent leurs mains sur sa tête, et toute l'assemblée le lapidera.
15 Et parle aux enfants d'Israël, et dis-leur: Quiconque maudira son Dieu portera la peine de son péché;
16 Et celui qui blasphémera le nom de l'Éternel sera puni de mort; toute l'assemblée le lapidera; aussi bien l'étranger que celui qui est né au pays, quand il blasphémera le nom de l'Éternel, il sera mis à mort.
17 Celui qui frappera mortellement un homme, quel qu'il soit, sera puni de mort.
18 Celui qui frappera une bête mortellement, la remplacera; vie pour vie.
19 Et quand un homme aura fait une blessure à son prochain, on lui fera comme il a fait;
20 Fracture pour fracture, œil pour œil, dent pour dent; il lui sera fait le même mal qu'il aura fait à un autre homme.
21 Celui qui aura tué une bête, la remplacera; mais celui qui aura tué un homme, sera mis à mort.
22 Vous n'aurez qu'une même loi; l'étranger sera comme celui qui est né au pays; car je suis l'Éternel votre Dieu.
23 Moïse parla donc aux enfants d'Israël, et ils firent sortir du camp celui qui avait maudit, et ils le lapidèrent. Ainsi les enfants d'Israël firent comme l'Éternel avait commandé à Moïse.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.
3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.
4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.
5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.
6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.
7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.
8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.
9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.
10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.
11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.
12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.
13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:
14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.
15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.
16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.
17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.
19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.