1 Dès qu'Éphraïm parlait, on tremblait. Il s'était élevé en Israël. Mais il s'est rendu coupable par Baal, et il est mort.

3 C'est pourquoi ils seront comme la nuée du matin, comme la rosée du matin qui bientôt se dissipe, comme la balle que le vent chasse de l'aire, comme la fumée qui s'échappe d'une fenêtre! Mais je suis l'Éternel ton Dieu dès le pays d'Égypte, et tu ne connais d'autre dieu que moi;

4 Il n'y a de sauveur que moi!

5 Je t'ai connu dans le désert, dans une terre aride.

6 Ils ont été rassasiés dans leurs pâturages; ils ont été rassasiés, et leur cœur s'est élevé; c'est pourquoi ils m'ont oublié.

7 Je serai donc pour eux comme un lion; comme un léopard, je les épierai sur le chemin;

8 Je les rencontrerai comme une ourse à qui l'on a enlevé ses petits. Et je déchirerai l'enveloppe de leur cœur, je les dévorerai là comme une lionne; la bête sauvage les mettra en pièces.

9 Ce qui t'a perdu, ô Israël, c'est d'être contre moi, contre celui qui est ton secours.

10 Où est donc ton roi? Qu'il te délivre dans toutes tes villes. Où sont tes juges, au sujet desquels tu disais: Donne-moi un roi et des princes?

11 Je t'ai donné un roi dans ma colère, je te l'ôterai dans mon indignation.

12 L'iniquité d'Éphraïm est liée, et son péché est réservé.

13 Les douleurs de celle qui enfante lui surviendront. C'est un enfant qui n'est pas sage; car, au terme voulu, il ne se présente pas pour voir le jour.

14 Je les rachèterais de la puissance du Sépulcre; je les garantirais de la mort. O mort! je serais ta peste. O Sépulcre! je serais ta destruction. Le repentir se cache à mes yeux!

15 Quoiqu'il ait fructifié parmi ses frères, le vent d'orient viendra, le vent de l'Éternel, montant du désert, viendra, desséchera ses sources et tarira ses fontaines. On pillera le trésor de tous ses objets précieux.

16 Samarie sera punie, car elle s'est rebellée contre son Dieu. Ils tomberont par l'épée; leurs petits enfants seront écrasés, et l'on fendra le ventre de leurs femmes enceintes.

1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.

2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!

3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!

5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.

6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.

7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.

8 Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!

9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.

10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!

11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!

12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!

13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.

14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.

15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.

16