1 ASI trajeron el arca de Dios, y asentáronla en medio de la tienda que David había tendido para ella: y ofrecieron holocaustos y pacíficos delante de Dios.

2 Y como David hubo acabado de ofrecer el holocausto y los pacíficos, bendijo al pueblo en el nombre de Jehová.

3 Y repartió á todo Israel, así á hombres como á mujeres, á cada uno una torta de pan, y una pieza de carne, y un frasco de vino.

4 Y puso delante del arca de Jehová ministros de los Levitas, para que recordasen, y confesasen, y loasen á Jehová Dios de Israel:

5 Asaph el primero, el segundo después de él Zachârías, Jeiel, Semiramoth, Jehiel, Mathithías, Eliab, Benaías, Obed-edom, y Jehiel, con sus instrumentos de Salterios y arpas; mas Asaph hacía sonido con címbalos:

6 Benaías también y Jahaziel, sacerdotes, continuamente con trompetas delante del arca del pacto de Dios.

7 Entonces, en aquel día, dió David principio á celebrar á Jehová por mano de Asaph y de sus hermanos:

8 Confesad á Jehová, invocad su nombre, Haced notorias en los pueblos sus obras.

9 Cantad á él, cantadle salmos; Hablad de todas sus maravillas.

10 Gloriaos en su santo nombre; Alégrese el corazón de los que buscan á Jehová.

11 Buscad á Jehová y su fortaleza; Buscad su rostro continuamente.

12 Haced memoria de sus maravillas que ha obrado, De sus prodigios, y de los juicios de su boca,

13 Oh vosotros, simiente de Israel sus siervo, Hijos de Jacob, sus escogidos.

14 Jehová, él es nuestro Dios; Sus juicios en toda la tierra.

15 Haced memoria de su alianza perpetuamente, Y de la palabra que él mandó en mil generaciones;

16 Del pacto que concertó con Abraham, Y de su juramento á Isaac;

17 El cual confirmó á Jacob por estatuto, Y á Israel por pacto sempiterno,

18 Diciendo: A ti daré la tierra de Canaán, Suerte de vuestra herencia;

19 Cuando erais pocos en número, Pocos y peregrinos en ella;

20 Y andaban de nación en nación, Y de un reino á otro pueblo.

21 No permitió que nadie los oprimiese: Antes por amor de ellos castigó á los reyes.

22 No toquéis, dijo, á mis ungidos, Ni hagáis mal á mis profetas.

23 Cantad á Jehová, toda la tierra, Anunciad de día en día su salud.

24 Cantad entre las gentes su gloria, Y en todos los pueblos sus maravillas.

25 Porque grande es Jehová, y digno de ser grandemente loado, Y de ser temido sobre todos los dioses.

26 Porque todos los dioses de los pueblos son nada: Mas Jehová hizo los cielos.

27 Poderío y hermosura delante de él; Fortaleza y alegría en su morada.

28 Atribuid á Jehová, oh familias de los pueblos, Atribuid á Jehová gloria y potencia.

29 Tributad á Jehová la gloria debida á su nombre: Traed ofrenda, y venid delante de él; Postraos delante de Jehová en la hermosura de su santidad.

30 Temed en su presencia, toda la tierra: El mundo será aún establecido, para que no se conmueva.

31 Alégrense los cielos, y gócese la tierra, Y digan en las naciones: Reina Jehová.

32 Resuene la mar, y la plenitud de ella: Alégrese el campo, y todo lo que contiene.

33 Entonces cantarán los árboles de los bosques delante de Jehová, Porque viene á juzgar la tierra.

34 Celebrad á Jehová, porque es bueno; Porque su misericordia es eterna.

35 Y decid: Sálvanos, oh Dios, salud nuestra: Júntanos, y líbranos de las gentes, Para que confesemos tu santo nombre, Y nos gloriemos en tus alabanzas.

36 Bendito sea Jehová Dios de Israel, De eternidad á eternidad.

37 Y dejó allí, delante del arca del pacto de Jehová, á Asaph y á sus hermanos, para que ministrasen de continuo delante del arca, cada cosa en su día:

38 Y á Obed-edom y á sus hermanos, sesenta y ocho; y á Obed-edom hijo de Jeduthún, y á Asa, por porteros:

39 Asimismo á Sadoc el sacerdote, y á sus hermanos los sacerdotes, delante del tabernáculo de Jehová en el alto que estaba en Gabaón,

40 Para que sacrificasen continuamente, á mañana y tarde, holocaustos á Jehová en el altar del holocausto, conforme á todo lo que está escrito en la ley de Jehová, que él prescribió á Israel;

41 Y con ellos á Hemán y á Jeduthún, y los otros escogidos declarados por sus nombres, para glorificar á Jehová, porque es eterna su misericordia;

42 Con ellos á Hemán y á Jeduthún con trompetas y címbalos para tañer, y con otros instrumentos de música de Dios; y á los hijos de Jeduthún, por porteros.

43 Y todo el pueblo se fué cada uno á su casa; y David se volvió para bendecir su casa.

1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.

2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.

7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.

8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.

9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.

13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!

14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!

15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.

17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:

21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.

22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.

24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;

25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;

26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.

28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!

29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.

31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.

33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;

40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.

42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].

43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.