1 Såsom snö icke hör till sommaren och regn icke till skördetiden, så höves det ej heller att dåren får ära.2 Såsom sparven far sin kos, och såsom svalan flyger bort, så far en oförtjänt förbannelse förbi.3 Piskan för hästen, betslet för åsnan och riset för dårarnas rygg!4 Svara icke dåren efter hans oförnuft, så att du icke själv bliver honom lik.5 Svara dåren efter hans oförnuft, för att han icke må tycka sig vara vis.6 Den som sänder bud med en dåre, han hugger själv av sig fötterna, och får olycka till dryck.7 Lika den lames ben, som hänga kraftlösa ned, äro ordspråk i dårars mun.8 Såsom att binda slungstenen fast vid slungan, så är det att giva ära åt en dåre.9 Såsom när en törntagg kommer i en drucken mans hand, så är det med ordspråk i dårars mun.10 En mästare gör själv allt, men dåren lejer, och lejer vem som kommer.11 Lik en hund som vänder åter till i sina spyor dåre som på nytt begynner sitt oförnuft.12 Ser du en man som tycker sig själv vara vis, det är mer hopp om en dåre än om honom.13 Den late säger: »Ett vilddjur är på vägen, ja, ett lejon är på gatorna.14 Dörren vänder sig på sitt gångjärn, och den late vänder sig i sin säng.15 Den late sticker sin hand i fatet, men finner det mödosamt att föra den åter till munnen.16 Den late tycker sig vara vis, mer än sju som giva förståndiga svar.17 Lik en som griper en hund i öronen är den som förivrar sig vid andras kiv, där han går fram.18 Lik en rasande, som slungar ut brandpilar och skjuter och dödar,19 är en man som bedrager sin nästa och sedan säger: »Jag gjorde det ju på skämt.»20 När veden tager slut, slocknar elden. och när örontasslaren är borta, stillas trätan.21 Såsom glöd kommer av kol, och eld av ved, så upptändes kiv av en trätgirig man.22 Örontasslarens ord äro såsom läckerbitar och tränga ned till hjärtats innandömen.23 Såsom silverglasering på ett söndrigt lerkärl äro kärleksglödande läppar, där hjärtat är ondskefullt.24 En fiende förställer sig i sitt tal, men i sitt hjärta bär han på svek.25 Om han gör sin röst ljuvlig, så tro honom dock icke, ty sjufaldig styggelse är i hans hjärta.26 Hatet brukar list att fördölja sig med, men den hatfulles ondska varder dock uppenbar i församlingen.27 Den som gräver en grop, han faller själv däri, och den som vältrar upp en sten, på honom rullar den tillbaka.28 En lögnaktig tunga hatar dem hon har krossat, och en hal mun kommer fall åstad.

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.