1 Sedan blev jag av ängeln som talade med mig åter uppväckt, likasom när någon väckes ur sömnen.2 Och han sade till mig: »Vad ser du?» Jag svarade: »Jag ser en ljusstake, alltigenom av guld, med sin oljeskål ovantill och med sina sju lampor; och sju rör gå till de särskilda lamporna därovantill.3 Och två olivträd sträcka sig över den, ett på högra sidan om skålen och ett på vänstra.»4 Sedan frågade jag och sade till ängeln som talade med mig: »Vad betyda dessa ting, min herre?»5 Men ängeln som talade med mig svarade och sade till mig: »Förstår du då icke vad de betyda?» Jag svarade: »Nej, min herre.»6 Då talade han och sade till mig: »Detta är HERRENS ord till Serubbabel: Icke genom någon människas styrka eller kraft skall det ske, utan genom min Ande, säger HERREN Sebaot.7 Vilket du än må vara, du stora berg som reser dig mot Serubbabel, så skall du ändå förvandlas till jämn mark. Ty han skall få föra fram slutstenen under jubelrop: 'Nåd, nåd må vila över den!'»8 Vidare kom HERRENS ord till mig; han sade:9 »Serubbabels händer hava lagt grunden till detta hus; hans händer skola ock få fullborda det. Och du skall förnimma att HERREN Sebaot har sänt mig till eder.10 Ty vem är den som vill förakta: den ringa begynnelsens dag, när dessa sju glädjas över att se murlodet i Serubbabels hand, dessa HERRENS ögon, som överfara hela jorden?»11 Och jag frågade och sade till honom: »Vad betyda dessa två olivträd, det på högra och det på vänstra sidan om ljusstaken?»12 Och ytterligare frågade jag och sade till honom: »Vad betyda de två olivkvistar som sträcka sig intill de två gyllene rännor genom vilka den gyllene oljan ledes ditned?»13 Då sade han till mig: »Förstår du då icke vad de betyda?» Jag svarade: »Nej, min herre.»14 Då sade han: »Dessa äro de två oljesmorda som stå såsom tjänare inför hela jordens Herre.»

1 Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merõ arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csõ a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.4 És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?5 És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erõvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel elõtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá!8 És szóla hozzám az Úr, mondván:9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az õ kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.10 Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany csõ mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.