Moisés nomeia Josué seu sucessor
1 Foi Moisés e falou estas palavras a todo o Israel. 2 Disse-lhes: Hoje, completo Dt 34.7cento e vinte anos de idade. Já não poderei mais sair e entrar; e Jeová me disse: Dt 1.37Não passarás este Jordão. 3 É Jeová, teu Deus, que está passando diante de ti. Ele destruirá estas nações de diante de ti, e tu as desapossarás. Nm 27.18Josué vai passar diante de ti, como Jeová disse. 4 Jeová lhes fará a eles como fez a Seom e a Ogue, reis dos amorreus, aos quais destruiu, bem como a sua terra. 5 Jeová vô-los entregará, e lhes fareis segundo todo o mandamento que vos tenho ordenado. 6 Sede corajosos e fortes; Dt 20.1não temais, nem vos atemorizeis diante deles, porque Jeová, teu Deus, é quem vai contigo. Hb 13.5Ele não te deixará, nem te desamparará. 7 Chamou Moisés a Josué e disse-lhe à vista de todo o Israel: Dt 1.38;3.28Sê corajoso e forte, porque tu entrarás com este povo na terra que Jeová prometeu, com juramento, a seus pais que lhes havia de dar. Tu os farás herdá-la. 8 Jeová é quem vai adiante de ti. Ele estará contigo; Dt 31.6não te deixará, nem te desamparará. Não temerás, nem te espantarás.
A lei deve ser lida ao povo de sete em sete anos
9 Moisés escreveu esta lei e a entregou aos sacerdotes, filhos de Levi, Dt 31.25-26;10.8;Nm 4.5-6,15que levavam a arca da Aliança de Jeová, e a todos os anciãos de Israel. 10 Ordenou-lhes Moisés, dizendo: Ao fim de cada sete anos, no tempo determinado Dt 15.1-2do ano da remissão, na Festa dos Tabernáculos, 11 quando todo o Israel vier a comparecer perante Jeová, teu Deus, Dt 12.5no lugar que escolher, lerás esta lei diante de todo o Israel aos seus ouvidos. 12 Congrega o povo, os homens, as mulheres, os pequeninos e o peregrino que está das tuas portas para dentro, para que ouçam e Dt 4.10para que aprendam, e temam a Jeová, teu Deus, e cuidem de cumprir todas as palavras desta lei; 13 para que seus filhos que não a tinham conhecido, ouçam e aprendam a temer a Jeová, vosso Deus, todo o tempo que viverdes na terra, para possuir a qual estais passando o Jordão.
Deus dá a Josué o encargo do povo
14 Jeová disse a Moisés: Dt 4.22;32.50;Nm 27.12-13Eis que vêm chegando os dias em que hás de morrer. Chama a Josué, e apresentai-vos na tenda da revelação, para que eu lhe dê ordens. Êx 33.9-11Foram Moisés e Josué e apresentaram-se na tenda da revelação. 15 Êx 33.9Então, apareceu Jeová na tenda na coluna de nuvem; e a coluna de nuvem estacionou sobre a porta da Tenda. 16 Disse Jeová a Moisés: Eis Gn 15.15que tu estás para dormir com teus pais. Dt 4.25-28;Jz 2.11-12Este povo se levantará, e no meio de si mesmo idolatrará os deuses estranhos da terra na qual está entrando, e Jz 10.6abandonar-me-á, e violará a minha aliança que fiz com ele. 17 Jz 2.14;6.13Acender-se-á a minha ira contra ele naquele dia, e o abandonarei. Esconderei dele o meu rosto, e ele será devorado. Sobre ele virão muitos males e aflições, de sorte que dirá naquele dia: Não é, porventura, por não estar Deus no meio de mim, que estes males me sobrevieram? 18 Eu, certamente, esconderei o meu rosto naquele dia, por causa de todos os males que ele tiver feito, por se haver tornado para outros deuses. 19 Agora, Dt 31.22escrevei para vós este cântico, e tu ensina-o aos filhos de Israel. Põe-no nas suas bocas, para que este cântico me sirva de testemunho contra os filhos de Israel, 20 Dt 6.10-12;8.10,19;11.16-17porque o introduzirei na terra que prometi, com juramento, a seus pais, terra que mana leite e mel. Comerá, e fartar-se-á, e Dt 32.15-17engordará e se voltará para outros deuses; servi-los-á, desprezar-me-á e violará a minha aliança. 21 Dt 4.30;Lv 26.41Quando lhe sobrevierem muitos males e aflições, falará em testemunho diante dele este cântico; pois a sua semente o trará na boca sem jamais o esquecer; porque sei as cogitações que há nele mesmo agora, antes de o ter eu introduzido na terra que prometi com juramento. 22 Dt 31.19Escreveu Moisés este cântico no mesmo dia e o ensinou aos filhos de Israel. 23 Dt 31.7Ordenou Jeová a Josué, filho de Num, e disse: Sê corajoso e forte, porque tu introduzirás os filhos de Israel na terra que lhes prometi com juramento. Êx 3.12Eu estarei contigo.
O livro da lei posto ao lado da arca
24 Tendo Moisés acabado de escrever as palavras desta lei num livro, 25 ordenou aos levitas que Dt 31.9levavam a arca da Aliança de Jeová, dizendo: 26 Tomai este livro da lei e ponde-o ao lado da arca da Aliança de Jeová, vosso Deus, para que ali esteja por testemunha contra ti. 27 Porque eu sei a Dt 9.7tua teimosia e a tua dura Dt 9.6,13cerviz; ainda vivendo eu hoje convosco, tendes sido teimosos contra Jeová; quanto mais depois que eu morrer? 28 Congregai diante de mim todos os anciãos das vossas tribos e os vossos oficiais, para que eu fale estas palavras aos seus ouvidos e Dt 4.26chame por testemunhas contra eles o céu e a terra. 29 Porque sei que, depois da minha morte, procedereis corruptamente e vos desviareis do caminho que vos tenho ordenado. A calamidade vos sobrevirá nos últimos dias, porque fareis o mal à vista de Jeová, para o irritardes pelas obras das vossas mãos.
O cântico de Moisés
30 Então, Moisés proferiu aos ouvidos de toda a assembleia de Israel as palavras deste cântico.
Mózes búcsúzik, Józsuét rendeli utódául
1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek; 2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon. 3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr. 4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala. 5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek. 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged. 7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül. 8 Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! 9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. 10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén; 11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. 12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. 13 És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt. 14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában. 15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett, 16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem. 17 De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem? 18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. 20 Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet. 21 Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala. 22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait. 23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
A törvénykönyv átadatik a lévitáknak
24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe: 25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: 26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul; 27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után? 28 Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával. 30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
