1 Aos presbíteros, pois, que estão entre vós, rogo eu, que sou co-presbítero e testemunha dos sofrimentos de Cristo e que sou participante da glória que se há de manifestar:2 Pastoreai o rebanho de Deus, que está entre vós, não por força, mas espontaneamente segundo a vontade de Deus; nem por amor de lucro vergonhoso, mas de boa vontade;3 nem como querendo ter domínio sobre os que vos foram confiados, mas fazendo-vos exemplares do rebanho.4 Quando se manifestar o sumo Pastor, recebereis a imperecível coroa da glória.5 Do mesmo modo vós que sois mais moços, sede sujeitos aos que são mais velhos; e cingi-vos todos de humildade, para servirdes uns aos outros, porque Deus resiste aos soberbos, mas aos humildes dá graça.6 Humilhai-vos, pois, debaixo da poderosa mão de Deus, para que vos exalte a seu tempo,7 lançando sobre ele toda a vossa ansiedade, porque ele tem cuidado de vós.8 Sede sóbrios, vigiai. O vosso adversário, o Diabo, anda ao redor de vós, como leão rugindo, buscando a quem possa devorar;9 resisti-lhe, firmes na fé, sabendo que os mesmos sofrimentos estão-se cumprindo nos vossos irmãos que estão no mundo.10 O próprio Deus de toda a graça, que vos chamou em Cristo para a sua eterna glória, depois que tiverdes padecido um pouco, vos há de aperfeiçoar, estabelecer, fortificar e consolidar.11 A ele seja dado o domínio pelos séculos dos séculos. Amém.12 Por Silvano, que é, como entendo, fiel irmão, vos escrevi resumidamente, exortando e protestando que esta é a verdadeira graça de Deus, em que deveis ficar firmes.13 Saúda-vos a igreja que está em Babilônia, eleita convosco, e o mesmo faz meu filho Marcos.14 Saudai-vos uns aos outros com ósculo de caridade. Paz a todos vós que estais em Cristo.

1 A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese;2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal;3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.4 És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját.5 Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.7 Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.8 Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:9 A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévõ atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.10 A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká,11 Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.12 Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.13 Köszönt titeket a [veletek] együtt választott babiloni [gyülekezet] és Márk, az én fiam.14 Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.