1 Ouvi esta palavra, vacas de Basã, que estais no monte de Samaria, que oprimis os pobres, que quebrantais os necessitados, que dizeis aos vossos senhores: Dai cá, bebamos.2 O Senhor Jeová jurou pela sua santidade que virão sobre vós os dias, em que vos levarão com ganchos, e as vossas relíquias com anzóis.3 Saireis pelas brechas, cada qual em frente de si; e sereis lançadas para Harmom, diz Jeová.4 Vinde a Betel, e transgredi; a Gilgal, e multiplicai transgressões; trazei os vossos sacrifícios todas as manhãs, e os vossos dízimos de três em três dias;5 do que é levedado, oferecei um sacrifício de ação de graças, e proclamai ofertas voluntárias, e publicai-as; pois isso é do vosso agrado, ó filhos de Israel, diz o Senhor Jeová.6 Eu também vos dei limpeza de dentes em todas as vossas cidades, e falta de pão em todos os vossos lugares; contudo não vos tendes voltado para mim, diz Jeová.7 Eu também retive de vós a chuva, quando ainda faltavam três meses até a ceifa; fiz que chovesse sobre uma cidade, e que não chovesse sobre outra cidade: um campo recebeu a chuva, e o campo que não recebeu a chuva, secou.8 Assim duas ou três cidades andaram errantes a uma cidade para beberem água, e não se saciaram; contudo não vos tendes voltado para mim, diz Jeová.9 Feri-vos com mangra e bolor; a multidão das vossas hortas e das vossas vinhas e das vossas figueiras e das vosssas oliveiras, comeu-a a lagarta; contudo não vos tendes voltado para mim, diz Jeová.10 Enviei entre vós a peste à maneira do Egito; matei à espada os vossos mancebos, e levei os vossos cavalos; fiz chegar aos vossos narizes o mau cheiro do vosso arraial; contudo não vos tendes voltado para mim, diz Jeová.11 Subverti alguns dentre vós, como Deus subverteu a Sodoma e a Gomorra, e ficastes sendo como um tição que se arrebata de um incêndio; contudo não vos tendes voltado para mim, diz Jeová.12 Portanto assim te farei, ó Israel; e porque te farei isso, prepara-te, Israel, a encontrares com teu Deus.13 Pois eis quem forma os montes e cria o vento, e declara ao homem qual seja o seu pensamento, quem faz da manhã trevas, e anda sobre os lugares altos da terra; Jeová Deus dos exércitos é o seu nome.

1 Halljátok meg e beszédet Básánnak ünõi, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az õ uroknak: Hozd elõ, hadd igyunk!2 Megesküdt az Úr Isten az õ szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal.3 És a réseken mentek ki, mindenikõtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.4 Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.5 Kovászosból gyújtsatok hálaáldozatot; ajánljatok önkéntes áldozatokat, híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az Úr Isten.6 De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.7 De én is megvontam tõletek az esõt, három hónappal az aratás elõtt, és esõt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esõt. Az egyik rész esõt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett esõ, megszáradott.8 És két-három város tántorgott egy-egy városba, vizet inni, de meg nem elégíttettek; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.9 Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szõlõiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr.10 Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra [vitettem] lovaitokat; és táborotok bûzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.11 Felforgattam közületek [többeket,] a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tûzbõl kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.12 Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!13 Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a Seregeknek Istene az õ neve.