1 Chamou Moisés a todo o Israel, e disse-lhes: Ouve, ó Israel, os estatutos e os juízos que eu hoje vos falo aos ouvidos, para que os aprendais e cuideis em os cumprirdes.2 Jeová nosso Deus fez uma aliança conosco em Horebe.3 Não com os nossos pais fez Jeová esta aliança, mas conosco, sim conosco, que somos todos nós aqui vivos este dia.4 Face a face falou Jeová convosco no monte do meio do fogo5 (estando eu nesse tempo entre Jeová e vós, para vos anunciar a palavra de Jeová; pois tivestes medo por causa do fogo, e não subistes o monte). Ele disse:6 Eu sou Jeová teu Deus, que te tirei da terra do Egito, da casa de servidão.7 Não terás outros deuses diante de mim.8 Não farás para ti imagem de escultura, forma alguma do que há em cima no céu, ou em baixo na terra, ou nas águas debaixo da terra.9 Não as adorarás, nem lhes darás culto; porque eu, Jeová teu Deus, sou Deus zeloso, que visito a iniqüidade dos pais nos filhos, na terceira e quarta geração daqueles que me aborrecem;10 e que uso de misericórdia para com milhares dos que me amam e guardam os meus mandamentos.11 Não tomarás o nome de Jeová teu Deus em vão; porque Jeová não terá por inocente ao que tomar o seu nome em vão.12 Observa o dia de sábado, para o santificares, como Jeová teu Deus te ordenou.13 Seis dias trabalharás, e farás tudo o que tens para fazer;14 mas o sétimo dia é sábado para Jeová teu Deus. Nele não farás obra alguma nem tu, nem teu filho, nem tua filha, nem o teu servo, nem a tua serva, nem o teu boi, nem o teu jumento, nem animal algum teu, nem o teu estrangeiro que vive de tuas portas para dentro; a fim de que descanse teu servo e tua serva bem como tu.15 Lembrar-te-ás que foste servo na terra do Egito, e que de lá te tirou Jeová teu Deus com mão poderosa e com braço estendido; portanto Jeová teu Deus te ordenou que observasses o dia de sábado.16 Honrarás a teu pai e a tua mãe como Jeová teu Deus te ordenou, para que se prolonguem os teus dias, e para que te vá bem na terra que Jeová teu Deus te dá.17 Não matarás.18 Não adulterarás.19 Não furtarás.20 Não dirás testemunho falso contra o teu próximo.21 Não cobiçarás a mulher do teu próximo; não desejarás a casa do teu próximo, nem o seu campo, nem o seu servo, nem a sua serva, nem o seu boi, nem o seu jumento, nem coisa alguma que lhe pertença.22 Estas palavras falou Jeová a toda a vossa assembléia no monte do meio do fogo, da nuvem, e da escuridade, com grande voz; e nada mais acrescentou. Tendo-as escrito em duas tábuas de pedra, deu-mas a mim.23 Quando ouvistes a voz do meio das trevas, enquanto ardia o monte em fogo, viestes ter comigo, a saber, todos os cabeças das vossas tribos, e os vossos anciãos;24 e dissestes: Eis que Jeová nosso Deus nos fez ver a sua glória e a sua grandeza, e ouvimos a sua voz do meio do fogo; hoje vimos que Deus fala com o homem, e este continua a viver.25 Agora, pois, porque havemos de morrer? Este grande fogo nos consumirá; se nós tornarmos a ouvir a voz de Jeová nosso Deus, morreremos.26 Pois quem há de toda a carne, que tenha ouvido a voz do Deus vivente falar do meio do fogo, como nós a ouvimos, e tenha continuado a viver?27 Tu chega-te mais, e ouve tudo o que Jeová nosso Deus disser; tu nos falarás tudo o que Jeová nosso Deus te falar a ti, e ouvindo-o, o cumpriremos.28 Ouviu Jeová a voz das vossas palavras, quando me faláveis a mim, e disse-me Jeová: Eu ouvi a voz das palavras deste povo, que eles falaram: falaram bem em tudo quanto disseram.29 Quem dera que eles tivessem tal coração, que me temessem, e guardassem em todo o tempo todos os meus mandamentos, para que lhes fosse bem a eles, e a seus filhos para sempre.30 Vai dizer-lhes: Voltai para as vossas tendas.31 Tu, porém, fica-te aqui comigo, e te direi o mandamento todo, e os estatutos e os juízos, que lhes ensinarás, para que os cumpram na terra que lhes estou dando a fim de a possuírem.32 Cuidareis em fazerdes como Jeová vosso Deus vos ordenou; não vos desviareis nem para a direita nem para a esquerda.33 Andareis em todo o caminho que Jeová vosso Deus vos ordenou, para que vivais, e que vos suceda bem, e para que se prolonguem os vossos dias na terra que haveis de possuir.

1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.4 Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.17 Ne ölj.18 És ne paráználkodjál.19 És ne lopj.20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.29 Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.