1 Melhor é o bom nome do que o ungüento precioso, e o dia da morte do que o dia do nascimento.2 Melhor é ir à casa do luto do que ir à casa do festim. Pois naquela se vê o fim de todos os homens, e os vivos o tomam em consideração.3 Melhor é a mágoa do que o riso, porque a tristeza do rosto torna melhor o coração.4 O coração dos sábios está na casa do luto, mas o coração dos tolos na casa da alegria.5 Melhor é ouvir a repreensão do sábio do que a canção dos tolos.6 Pois como o estalar de espinhos debaixo da panela, assim é o riso do tolo: também isto é vaidade.7 Na verdade a opressão faz endoidecer ao sábio, e a dádiva corrompe ao coração.8 Melhor é o fim duma coisa do que o princípio, melhor é a paciência do que a arrogância.9 Não te apresses em teu espírito a te irares, porque a ira repousa no seio dos tolos.10 Não digas: Qual é a razão por que os dias passados foram melhores do que estes? pois não é da sabedoria que procede esta pergunta.11 A sabedoria vale tanto como a herança, e mesmo mais para os que vêem o sol.12 Porque a sabedoria serve de defesa, do mesmo modo que o dinheiro; mas a excelência do conhecimento é que a sabedoria preserva a vida de quem a possui.13 Considera as obras de Deus; pois quem poderá endireitar o que ele fez torto?14 No dia da prosperidade sê alegre, e no dia da adversidade, refletido; Deus fez um como outro, a fim de que o homem não descubra coisa alguma que há de vir depois de si.15 Tudo isto tenho visto nos dias da minha vaidade: há justo que perece na sua justiça, e há perverso que prolonga os seus dias na sua perversidade.16 Não sejas demasiadamente justo, nem excessivamente sábio; para que te destruirias a ti mesmo?17 Não sejas demasiadamente perverso, nem sejas tolo; para que morrerias antes do teu tempo?18 É bom que te apegues a isto, e que daquilo não retires a tua mão; pois quem teme a Deus, escapará de um e de outro.19 A sabedoria faz o sábio mais forte do que dez governadores que se acham numa cidade.20 Pois não há homem justo sobre a terra que faça o bem, e que não peque.21 Não apliques o teu coração a todas as palavras que se dizem para que não ouças o teu servo amaldiçoar-te.22 Pois também o teu coração sabe que tu mesmo tens muitas vezes amaldiçoado a outros.23 Tudo isto provei-o pela sabedoria. Eu disse: Far-me-ei sábio, porém a sabedoria ficou longe de mim.24 O que está longe e mui profundo; quem o poderá achar?25 Eu apliquei o meu coração para conhecer, inquirir e buscar a sabedoria e a razão de tudo, e para conhecer que a perversidade é insensatez e que a estultícia é loucura.26 Eu achei uma coisa mais amarga que a morte, a mulher cujo coração são laços e redes, e cujas mãos são grilhões. Quem agradar a Deus, escapará dela; o pecador, porém, virá a ser seu prisioneiro.27 Eis o que achei, diz o Pregador, conferindo uma coisa com outra, para lhes achar a razão.28 Eis o que ainda a minha alma busca, porém não a achei: entre mil homens achei eu um, mas entre todas estas mulheres nem uma só achei.29 Eis o que tão somente achei: Deus fez o homem reto, mas eles se meteram em muitos extravios.

1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.