1 Sucedeu nos dias de Assuero (este é o Assuero que reinou desde a Índia até a Etiópia, sobre cento e vinte e sete províncias),2 que estando o rei Assuero sentado no trono do seu reino, no castelo de Susã,3 ao terceiro ano do seu reinado, deu um banquete a todos os seus príncipes e seus servos, em que estava representado o poder da Pérsia e da Média nas pessoas dos nobres e príncipes das províncias.4 Nessa ocasião mostrou as riquezas do seu reino glorioso e a grandeza da sua excelente majestade durante muitos dias, durante cento e oitenta dias.5 Acabados que foram estes dias, deu o rei um banquete a todo o povo que se achava no castelo de Susã, tanto a grandes como a pequenos, por sete dias, no átrio do jardim do palácio do rei;6 e havia toldos de pano branco, verde e azul, atados com cordões de linho fino e de púrpura a argolas de prata e a colunas de mármore. Os leitos eram de ouro e de prata, sobre um pavimento de pórfiro e de mármore e de alabastro e de pedras de cor escura.7 Dava-se-lhes de beber em vasos de ouro, diferentes uns dos outros, e havia vinho real em abundância, segundo a liberalidade do rei.8 Bebiam como estava prescrito, sem constrangimento, porque o rei tinha ordenado a todos os oficiais da sua casa, que fizessem conforme cada um queria.9 A rainha Vasti também deu um banquete às mulheres na casa real do rei Assuero.10 Ao sétimo dia, quando o coração do rei estava alegre de vinho, mandou a Meumã, Bizta, Harbona, Bigtá, Abagta, Zetar e Carcas, sete eunucos que ministravam na presença do rei Assuero,11 que introduzissem à presença do rei a rainha Vasti, para mostrar aos povos e aos príncipes a formosura dela; pois era em extremo formosa.12 A rainha Vasti, porém, recusou vir, como o rei lhe tinha ordenado por meio dos eunucos; portanto o rei muito se enfureceu, e se inflamou de ira.13 Então disse o rei aos sábios, conhecedores do tempo, (pois assim se tratava o procedimento do rei perante todos os que sabiam as leis e os costumes;14 e os mais chegados a ele eram: Carsena, Setar, Adamata, Társis, Meres, Marsena e Memucã, os quais eram os sete príncipes da Pérsia e da Média, que viam o rosto do rei e se assentavam mais perto dele no reino):15 Que havemos de fazer, segundo a lei, à rainha Vasti, por não ter obedecido à ordem que o rei Assuero tinha enviado por meio dos eunucos?16 Respondeu Memucã na presença do rei e dos príncipes: A rainha Vasti não somente ofendeu ao rei, mas também a todos os príncipes e a todos os povos que há em todas as províncias do rei Assuero.17 Pois o que fez a rainha tornar-se-á conhecido a todas as mulheres, induzindo-as a desprezarem seus maridos, ao ouvirem dizer: O rei Assuero mandou que a rainha Vasti fosse trazida à sua presença, porém ela não veio.18 Hoje mesmo as princesas da Pérsia e da Média que ouviram o que fez a rainha dirão semelhantemente a todos os príncipes do rei. Assim haverá muito desprezo e indignação.19 Se for do agrado do rei, saia da sua parte um edito real, e escreva-se entre as leis dos persas e dos medos, para que não seja revogado, que Vasti não entre mais na presença do rei Assuero; e dê o rei os seus direitos de rainha a outra que seja melhor do que ela.20 Quando o decreto que o rei fizer, for publicado por toda a parte do seu reino (pois é grande), todas as mulheres darão honra a seus maridos, tanto a grandes como a pequenos.21 Pareceu bem o conselho ao rei e aos príncipes; e o rei fez conforme a palavra de Memucã,22 pois enviou cartas a todas as províncias do rei, a cada província segundo o seu modo de escrever e a cada povo segundo a sua língua, para que todo o homem governasse em sua casa, e falasse segundo a língua do seu povo.

1 Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon),2 Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt,3 Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, fõemberei és a tartományok fejedelmei elõtte valának,4 Midõn mutogatá országa dicsõségének gazdagságát és az õ méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig.5 És mikor elmultak ezek a napok, tõn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytõl nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertjének udvarán.6 Fehér gyapjú és kék bíbor szõnyegek valának megerõsítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstbõl való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykõbõl és vörös márványból való padozaton.7 Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bõven vala, királyi módon.8 És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül [történt;] mert így hagyta meg a király háza minden gondviselõjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek.9 Vásti királyné is lakomát szerze a nõknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala.10 Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király elõtt,11 Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az õ szépségét; mert szép arczú vala.12 De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az õ haragja felgerjede benne.13 És monda a király az idõket mérõ bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé [tartoznak.]14 Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, [és] elõl ülének az országban):15 Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét?16 Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek elõtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában;17 Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik elõtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment.18 És e napon [ugyanazt] fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag.19 Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérõl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jõjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az õ királyságát adja a király másnak, a ki jobb õ nálánál.20 És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az õ férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig.21 És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék.22 És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és néprõl-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az õ házában és beszéljen az õ népének nyelvén.