1 Ao terceiro dia depois disto houve um casamento em Caná da Galiléia, e achava-se ali a mãe de Jesus;2 e foi também Jesus convidado ao casamento com seus discípulos.3 Tendo acabado o vinho, a mãe de Jesus disse-lhe: Eles não têm mais vinho.4 Respondeu-lhe Jesus: Que tenho eu contigo, mulher? ainda não é chegada a minha hora.5 Disse sua mãe aos serventes: Fazei o que ele vos mandar.6 Ora estavam ali colocadas seis talhas de pedra, que os judeus usavam para as purificações, e levava cada uma duas ou três metretas.7 Disse-lhes Jesus: Enchei de água as talhas. Encheram-nas até acima.8 Então lhes disse: Tirai agora e levai ao presidente da mesa. Eles o fizeram.9 Quando o presidente da mesa provou a água tornada em vinho, não sabendo donde era (mas o sabiam os serventes que haviam tirado a água), chamou ao noivo10 e disse-lhe: Todo o homem põe primeiro o bom vinho, e quando os convidados têm bebido bastante, então lhes apresenta o inferior; mas tu guardaste o bom vinho até agora.11 Com este milagre deu Jesus em Caná da Galiléia princípio aos seus milagres, e assim manifestou a sua glória; e os seus discípulos creram nele.12 Depois disto desceu ele a Cafarnaum com sua mãe, seus irmãos e seus discípulos; e não ficaram ali muitos dias.13 Estava próxima a páscoa dos judeus, e Jesus subiu a Jerusalém.14 Achou no templo os que vendiam bois, ovelhas e pombas, e também os cambistas sentados;15 e tendo feito um azorrague de cordas, expulsou a todos do templo, as ovelhas bem como os bois, derramou pelo chão o dinheiro dos cambistas, virou as mesas16 e disse aos que vendiam as pombas: Tirai daqui estas coisas; não façais da casa de meu Pai uma casa de negócio.17 Então se lembraram seus discípulos de que está escrito: O zelo da tua casa me devorará.18 Perguntaram-lhe, pois, os judeus: Que milagre nos mostras, visto que fazes estas coisas?19 Respondeu-lhes Jesus: Deitai por terra este santuário, e em três dias o levantarei.20 Replicaram-lhe, pois, os judeus: Em quarenta e seis anos foi edificado este santuário, e tu o levantarás em três dias?21 Mas ele se referia ao santuário de seu corpo.22 Quando, pois, foi ressuscitado dentre os mortos, lembraram-se seus discípulos de que ele dissera isto, e creram na Escritura e na palavra que Jesus havia dito.23 Estando ele em Jerusalém na festa da páscoa, muitos, vendo os milagres que ele fazia, creram no seu nome;24 mas o próprio Jesus não confiava neles, porque conhecia a todos,25 e não precisava que alguém lhe desse testemunho do homem; pois ele mesmo conhecia o que havia no homem.

1 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;2 És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.5 Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:15 És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.17 Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?21 Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.