1 Logo pela manhã entraram em conselho os principais sacerdotes com os anciãos, escribas e todo o sinédrio e, maniatando a Jesus, levaram-no e entregaram-no a Pilatos.2 Pilatos perguntou-lhe: És tu o Rei dos Judeus? Respondeu Jesus: Tu o dizes.3 Os principais sacerdotes fizeram-lhe muitas acusações.4 Pilatos tornou a perguntar-lhe: Nada respondes? vê quantas acusações te fazem.5 Mas Jesus nada mais respondeu, de modo que Pilatos se admirava.6 Por ocasião da festa o governador soltava um preso, a pedido do povo.7 Havia um chamado Barrabás, preso com outros sediciosos, os quais em um motim haviam feito uma morte.8 Chegando o povo, começou a pedir a graça que lhe costumava fazer.9 Disse-lhe Pilatos: Quereis que eu vos solte o Rei dos Judeus?10 Pois ele percebia que por inveja os principais sacerdotes o haviam entregado.11 Mas estes instigaram a multidão, para que Pilatos lhes soltasse antes a Barrabás.12 Pilatos tornou a dizer-lhes: Que farei, então, daquele a quem chamais o Rei dos Judeus?13 Eles clamaram de novo: Crucifica-o!14 Disse-lhes Pilatos: Pois que mal fez ele? Mas clamaram cada vez mais: Crucifica-o!15 Pilatos, querendo contentar a multidão, soltou-lhe a Barrabás e, depois de mandar açoitar a Jesus, entregou-o para ser crucificado.16 Os soldados levaram-no ao pátio, que é o Pretório, e reuniram toda a corte.17 Vestiram-no de púrpura, e puseram-lhe na cabeça uma coroa de espinhos, que haviam tecido;18 e começaram a saudá-lo: Salve, Rei dos Judeus!19 Davam-lhe com uma cana na cabeça, cuspiam nele e, ajoelhando-se, prestaram-lhe homenagem.20 Depois de o terem escarnecido, despiram-lhe a púrpura e puseram-lhe as vestes. Então o levaram para fora, a fim de o crucificar.21 Obrigaram a Simão cireneu, pai de Alexandre e de Rufo, que passava, vindo do campo, a carregar a cruz de Jesus.22 Levaram-no para o Gólgota, que quer dizer, Lugar da Caveira.23 Deram-lhe vinho misturado com mirra, mas ele não o tomou.24 Crucificaram-no e repartiram entre si as vestes dele, deitando sortes sobre elas, para ver o que cada um havia de levar.25 Era a hora terceira, quando o crucificaram.26 O título da sua acusação estava escrito em cima: O REI DOS JUDEUS.27 Com ele crucificaram dois salteadores, um à sua direita, e outro à sua esquerda.28 {E cumpriu-se a Escritura que diz: E com os malfeitores foi contado.}29 Os que iam passando, blasfemavam dele, meneando as cabeças e dizendo: Oh! tu que destróis o santuário e o reedificas em três dias,30 desce da cruz e salva-te a ti mesmo.31 Do mesmo modo os principais sacerdotes com os escribas, escarnecendo-o, entre si diziam: Ele salvou aos outros, a si mesmo não se pode salvar;32 desça agora da cruz o Cristo, o Rei de Israel, para que vejamos e creiamos. Também os que foram crucificados com ele, dirigiam-lhe impropérios.33 Chegada a hora sexta, houve trevas sobre toda a terra até à hora nona.34 À hora nona bradou Jesus em alta voz: Eloí, Eloí, lamá sabactâni? que quer dizer, Deus meu, Deus meu, por que me desamparaste?35 Alguns que ali estavam, ouvindo isto, disseram: Ele chama por Elias.36 Um deles, correndo, ensopou uma esponja em vinagre e, pondo-a numa cana, deu-lhe de beber, dizendo: Deixai, vejamos se Elias vem tirá-lo.37 Jesus, dando um grande brado, expirou.38 O véu do santuário rasgou-se em duas partes de alto a baixo.39 O centurião, que estava em frente de Jesus, vendo-o assim expirar, disse: Verdadeiramente este homem era Filho de Deus.40 Estavam ali também algumas mulheres observando de longe, entre elas, Maria Madalena, Maria, mãe de Tiago, o menor, e de José, e Salomé;41 as quais, quando Jesus estava na Galiléia, o acompanhavam e serviam; e além destas muitas outras que tinham subido com ele a Jerusalém.42 Sendo já tarde, como era a Parasceve (que é véspera do sábado),43 veio José de Arimatéia, ilustre membro do sinédrio, que também esperava o reino de Deus e, cobrando ânimo, foi a Pilatos e pediu o corpo de Jesus.44 Pilatos admirou-se de que já tivesse morrido. Chamando o centurião, perguntou-lhe se, com efeito, estava morto;45 e depois que o soube do centurião, deu o corpo a José.46 Este, tirando-o da cruz, o envolveu em um pano de linho que havia comprado, e o depositou em um túmulo que tinha sido aberto em rocha; e rolou uma pedra para a entrada do túmulo.47 Maria Madalena e Maria, mãe de José, observaram onde ele foi posto.

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.