Juízes 5

1 Then Deborah and Barak the son of Abinoam sang on that day, saying,

2 "Because the leaders took the lead in Israel,

because the people offered themselves willingly,

be blessed, Yahweh!

3 "Hear, you kings!

Give ear, you princes!

I, even I, will sing to Yahweh.

I will sing praise to Yahweh, the God of Israel.

4 "Yahweh, when you went out of Seir,

when you marched out of the field of Edom,

the earth trembled, the sky also dropped.

Yes, the clouds dropped water.

5 The mountains quaked at Yahweh’s presence,

even Sinai at the presence of Yahweh, the God of Israel.

6 "In the days of Shamgar the son of Anath,

in the days of Jael, the highways were unoccupied.

The travelers walked through byways.

7 The rulers ceased in Israel.

They ceased until I, Deborah, arose;

Until I arose a mother in Israel.

8 They chose new gods.

Then war was in the gates.

Was there a shield or spear seen among forty thousand in Israel?

9 My heart is toward the governors of Israel,

who offered themselves willingly among the people.

Bless Yahweh!

10 "Speak, you who ride on white donkeys,

you who sit on rich carpets,

and you who walk by the way.

11 Far from the noise of archers, in the places of drawing water,

there they will rehearse Yahweh’s righteous acts,

the righteous acts of his rule in Israel.

"Then Yahweh’s people went down to the gates.

12 ‘Awake, awake, Deborah!

Awake, awake, utter a song!

Arise, Barak, and lead away your captives, you son of Abinoam.’

13 "Then a remnant of the nobles and the people came down.

Yahweh came down for me against the mighty.

14 Those whose root is in Amalek came out of Ephraim,

after you, Benjamin, among your peoples.

Governors come down out of Machir.

Those who handle the marshal’s staff came out of Zebulun.

15 The princes of Issachar were with Deborah.

As was Issachar, so was Barak.

They rushed into the valley at his feet.

By the watercourses of Reuben,

there were great resolves of heart.

16 Why did you sit among the sheepfolds?

To hear the whistling for the flocks?

At the watercourses of Reuben,

there were great searchings of heart.

17 Gilead lived beyond the Jordan.

Why did Dan remain in ships?

Asher sat still at the haven of the sea,

and lived by his creeks.

18 Zebulun was a people that jeopardized their lives to the death;

Naphtali also, on the high places of the field.

19 "The kings came and fought,

then the kings of Canaan fought at Taanach by the waters of Megiddo.

They took no plunder of silver.

20 From the sky the stars fought.

From their courses, they fought against Sisera.

21 The river Kishon swept them away,

that ancient river, the river Kishon.

My soul, march on with strength.

22 Then the horse hoofs stamped because of the prancing,

the prancing of their strong ones.

23 ‘Curse Meroz,’ said Yahweh’s angel.

‘Curse bitterly its inhabitants,

because they didn’t come to help Yahweh,

to help Yahweh against the mighty.’

24 "Jael shall be blessed above women,

the wife of Heber the Kenite;

blessed shall she be above women in the tent.

25 He asked for water.

She gave him milk.

She brought him butter in a lordly dish.

26 She put her hand to the tent peg,

and her right hand to the workmen’s hammer.

With the hammer she struck Sisera.

She struck through his head.

Yes, she pierced and struck through his temples.

27 At her feet he bowed, he fell, he lay.

At her feet he bowed, he fell.

Where he bowed, there he fell down dead.

28 "Through the window she looked out, and cried:

Sisera’s mother looked through the lattice.

‘Why is his chariot so long in coming?

Why do the wheels of his chariots wait?’

29 Her wise ladies answered her,

Yes, she returned answer to herself,

30 ‘Have they not found, have they not divided the plunder?

A lady, two ladies to every man;

to Sisera a plunder of dyed garments,

a plunder of dyed garments embroidered,

of dyed garments embroidered on both sides, on the necks of the plunder?’

31 "So let all your enemies perish, Yahweh,

but let those who love him be as the sun when it rises in its strength."

Then the land had rest forty years.

Debora és Bárák diadaléneke

1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

Én, én az Úrnak éneket mondok,

Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:

Megrendült a föld, csepegett az ég,

A föllegek is víztől áradának.

5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,

Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.

6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

Jáhel idejében pihentek az utak,

És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

Mígnem én Debora felkelék,

Felkelék Izráel anyjaként.

8 Új isteneket ha választott a nép,

Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;

De paizs, és dárda avagy láttatott-é

A negyvenezereknél az Izráel között?

9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10 Kik ültök fehér szamarakon,

Kik ültök a szőnyegeken

És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,

Ott beszéljék az Úrnak igazságát,

Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.

Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

12 Kelj fel, kelj fel Debora!

Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!

Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13 Akkor lejött a hősök maradéka;

Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

Utánad Benjámin, a te néped közé;

Mákirból jöttek le vezérek,

És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

15 És Issakhár fejedelmei Deborával,

És mint Issakhár, úgy Bárák

A völgybe rohan követőivel.

Csak a Rúben patakjainál

Vannak nagy elhatározások.

16 Miért maradtál ülve a hodályban?

Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!

Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17 Gileád a Jordánon túl pihen.

Hát Dán miért időzik hajóinál?

Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18 De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,

És Nafthali, a mezőség magaslatain!

19 Királyok jöttek, harczoltanak;

Akkor harczoltak a Kanaán királyai

Taanaknál, Megiddó vizénél;

De egy darab ezüstöt sem vettenek.

20 Az égből harczoltak,

A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!

21 A Kison patakja seprette el őket;

Az ős patak, a Kison patakja!

Végy erőt én lelkem!

22 Akkor csattogtak a lovak körmei

A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23 Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, –

Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,

Az Úrnak segélyére vitézei közé.

24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

A Keneus Héber felesége,

A sátorban lakó nők felett legyen áldott!

25 Az vizet kért, ő tejet adott,

Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26 Balját a szegre,

Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,

És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,

És összetörte, általfúrta halántékát,

27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

Lábai között leroskadt, elesett;

A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28 Kinézett az ablakon, és jajgatott

Siserának anyja a rostélyzat mögül:

„Miért késik megjőni szekere?

Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

30 „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

Egy-két leányt minden férfiúnak;

A festett kelmék zsákmányát Siserának;

Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,

Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."

31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!

És megnyugovék a föld negyven esztendeig.