Miquéias 2

1 Woe to those who devise iniquity

and work evil on their beds!

When the morning is light, they practice it,

because it is in the power of their hand.

2 They covet fields and seize them,

and houses, then take them away.

They oppress a man and his house,

even a man and his heritage.

3 Therefore Yahweh says:

"Behold, I am planning against these people a disaster,

from which you will not remove your necks,

neither will you walk haughtily,

for it is an evil time.

4 In that day they will take up a parable against you,

and lament with a doleful lamentation, saying,

‘We are utterly ruined!

My people’s possession is divided up.

Indeed he takes it from me and assigns our fields to traitors!’"

5 Therefore you will have no one who divides the land by lot in Yahweh’s assembly.

6 "Don’t prophesy!"—they prophesy—

"Don’t prophesy about these things.

Disgrace won’t overtake us."

7 Shall it be said, O house of Jacob,

"Is Yahweh’s Spirit angry?

Are these his doings?

Don’t my words do good to him who walks blamelessly?"

8 But lately my people have risen up as an enemy.

You strip the robe and clothing from those who pass by without a care, returning from battle.

9 You drive the women of my people out from their pleasant houses;

from their young children you take away my blessing forever.

10 Arise, and depart!

For this is not your resting place,

because of uncleanness that destroys,

even with a grievous destruction.

11 If a man walking in a spirit of falsehood lies, saying,

"I will prophesy to you of wine and of strong drink,"

he would be the prophet of this people.

12 I will surely assemble all of you, Jacob.

I will surely gather the remnant of Israel.

I will put them together as the sheep of Bozrah,

as a flock in the middle of their pasture.

They will swarm with people.

13 He who breaks open the way goes up before them.

They break through the gate, and go out.

Their king passes on before them,

with Yahweh at their head.

Jaj a gonoszoknak, kik előtt a hazug prédikáczió kedves

1 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá. 2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét! 3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az! 4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtelennek osztja ki mezeinket! 5 Azért nem lesz néked, a ki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében. 6 Ne prófétáljatok! prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat! 7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár? 8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről. 9 Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet. 10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel! 11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.

Kegyelmes igéret

12 Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt. 13 Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!