1 Follow after love and earnestly desire spiritual gifts, but especially that you may prophesy. 2 For he who speaks in another language speaks not to men, but to God, for no one understands, but in the Spirit he speaks mysteries. 3 But he who prophesies speaks to men for their edification, exhortation, and consolation. 4 He who speaks in another language edifies himself, but he who prophesies edifies the assembly. 5 Now I desire to have you all speak with other languages, but even more that you would prophesy. For he is greater who prophesies than he who speaks with other languages, unless he interprets, that the assembly may be built up.

6 But now, brothers, if I come to you speaking with other languages, what would I profit you unless I speak to you either by way of revelation, or of knowledge, or of prophesying, or of teaching? 7 Even lifeless things that make a sound, whether pipe or harp, if they didn’t give a distinction in the sounds, how would it be known what is piped or harped? 8 For if the trumpet gave an uncertain sound, who would prepare himself for war? 9 So also you, unless you uttered by the tongue words easy to understand, how would it be known what is spoken? For you would be speaking into the air. 10 There are, it may be, so many kinds of languages in the world, and none of them is without meaning. 11 If then I don’t know the meaning of the language, I would be to him who speaks a foreigner, and he who speaks would be a foreigner to me. 12 So also you, since you are zealous for spiritual gifts, seek that you may abound to the building up of the assembly.

13 Therefore let him who speaks in another language pray that he may interpret. 14 For if I pray in another language, my spirit prays, but my understanding is unfruitful.

15 What should I do? I will pray with the spirit, and I will pray with the understanding also. I will sing with the spirit, and I will sing with the understanding also. 16 Otherwise, if you bless with the spirit, how will he who fills the place of the unlearned say the "Amen" at your giving of thanks, seeing he doesn’t know what you say? 17 For you most certainly give thanks well, but the other person is not built up. 18 I thank my God, I speak with other languages more than you all. 19 However, in the assembly I would rather speak five words with my understanding, that I might instruct others also, than ten thousand words in another language.

20 Brothers, don’t be children in thoughts, yet in malice be babies, but in thoughts be mature. 21 In the law it is written, "By men of strange languages and by the lips of strangers I will speak to this people. They won’t even listen to me that way, says the Lord." 22 Therefore other languages are for a sign, not to those who believe, but to the unbelieving; but prophesying is for a sign, not to the unbelieving, but to those who believe. 23 If therefore the whole assembly is assembled together and all speak with other languages, and unlearned or unbelieving people come in, won’t they say that you are crazy? 24 But if all prophesy, and someone unbelieving or unlearned comes in, he is reproved by all, and he is judged by all. 25 And thus the secrets of his heart are revealed. So he will fall down on his face and worship God, declaring that God is among you indeed.

26 What is it then, brothers? When you come together, each one of you has a psalm, has a teaching, has a revelation, has another language, or has an interpretation. Let all things be done to build each other up. 27 If any man speaks in another language, let there be two, or at the most three, and in turn; and let one interpret. 28 But if there is no interpreter, let him keep silent in the assembly, and let him speak to himself and to God. 29 Let two or three of the prophets speak, and let the others discern. 30 But if a revelation is made to another sitting by, let the first keep silent. 31 For you all can prophesy one by one, that all may learn and all may be exhorted. 32 The spirits of the prophets are subject to the prophets, 33 for God is not a God of confusion but of peace, as in all the assemblies of the saints. 34 Let the wives be quiet in the assemblies, for it has not been permitted for them to be talking except in submission, as the law also says, 35 if they desire to learn anything. "Let them ask their own husbands at home, for it is shameful for a wife to be talking in the assembly." 36 What!? Was it from you that the word of God went out? Or did it come to you alone?

37 If any man thinks himself to be a prophet or spiritual, let him recognize the things which I write to you, that they are the commandment of the Lord. 38 But if anyone is ignorant, let him be ignorant.

39 Therefore, brothers, desire earnestly to prophesy, and don’t forbid speaking with other languages. 40 Let all things be done decently and in order.

1 Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat,] leginkább pedig, hogy prófétáljatok.

2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.

4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.

5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.

6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethetõ hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?

8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?

9 Azonképen ti is, ha érthetõ nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegõbe fogtok beszélni.

10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.

11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélõnek idegen leszek, és a beszélõ is idegen elõttem.

12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

13 Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.

14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.

16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévõ avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?

17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;

19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.

20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.

21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.

22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívõknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívõknek.

23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyûl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy õrjöngtök?

24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektõl megfeddetik, mindenektõl megítéltetik,

25 És ilyen módon az õ szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.

26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyûltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.

27 Ha valaki nyelveken szól, kettõ vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:

28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.

30 De ha egy másik ott ülõ vesz kijelentést, az elsõ hallgasson.

31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;

32 És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;

33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek [Istene;] miként a szentek minden gyülekezetében.

34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.

35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az õ férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.

36 Avagy ti tõletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?

37 Ha valaki azt hiszi, hogy õ próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.

38 A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.

39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.

40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.