1 David consulted with the captains of thousands and of hundreds, even with every leader. 2 David said to all the assembly of Israel, "If it seems good to you, and if it is of Yahweh our God, let’s send word everywhere to our brothers who are left in all the land of Israel, with whom the priests and Levites are in their cities that have pasture lands, that they may gather themselves to us. 3 Also, let’s bring the ark of our God back to us again, for we didn’t seek it in the days of Saul."

4 All the assembly said that they would do so, for the thing was right in the eyes of all the people. 5 So David assembled all Israel together, from the Shihor River of Egypt even to the entrance of Hamath, to bring God’s ark from Kiriath Jearim.

6 David went up with all Israel to Baalah, that is, to Kiriath Jearim, which belonged to Judah, to bring up from there God Yahweh’s ark that sits above the cherubim, that is called by the Name. 7 They carried God’s ark on a new cart, and brought it out of Abinadab’s house; and Uzza and Ahio drove the cart. 8 David and all Israel played before God with all their might, even with songs, with harps, with stringed instruments, with tambourines, with cymbals, and with trumpets.

9 When they came to Chidon’s threshing floor, Uzza put out his hand to hold the ark, for the oxen stumbled. 10 Yahweh’s anger burned against Uzza, and he struck him because he put his hand on the ark; and he died there before God. 11 David was displeased, because Yahweh had broken out against Uzza. He called that place Perez Uzza, to this day. 12 David was afraid of God that day, saying, "How can I bring God’s ark home to me?" 13 So David didn’t move the ark with him into David’s city, but carried it aside into Obed-Edom the Gittite’s house. 14 God’s ark remained with the family of Obed-Edom in his house three months; and Yahweh blessed Obed-Edom’s house and all that he had.

1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden elõljárókkal.

2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktõl [van:] küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik [otthon] maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az õ városaik és vidékeik szerint, hogy [õk is] gyûljenek hozzánk.

3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törõdtünk vele.

4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak [láttaték] e dolog az egész nép elõtt.

5 Összegyûjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétõl fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.

6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába [vagy] Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az õ nevérõl neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.

7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából [egy] új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.

8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten elõtt teljes erõvel, énekekkel, cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.

9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérûjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.

10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és õt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten elõtt.

11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr [ily] csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.

12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentõl, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!

13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.

14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.