1 The child Samuel ministered to Yahweh before Eli. Yahweh’s word was rare in those days. There were not many visions, then. 2 At that time, when Eli was laid down in his place (now his eyes had begun to grow dim, so that he could not see), 3 and God’s lamp hadn’t yet gone out, and Samuel had laid down in Yahweh’s temple where God’s ark was, 4 Yahweh called Samuel. He said, "Here I am."

5 He ran to Eli and said, "Here I am; for you called me."

He said, "I didn’t call. Lie down again."

He went and lay down. 6 Yahweh called yet again, "Samuel!"

Samuel arose and went to Eli and said, "Here I am; for you called me."

He answered, "I didn’t call, my son. Lie down again." 7 Now Samuel didn’t yet know Yahweh, neither was Yahweh’s word yet revealed to him. 8 Yahweh called Samuel again the third time. He arose and went to Eli and said, "Here I am; for you called me."

Eli perceived that Yahweh had called the child. 9 Therefore Eli said to Samuel, "Go, lie down. It shall be, if he calls you, that you shall say, ‘Speak, Yahweh; for your servant hears.’" So Samuel went and lay down in his place. 10 Yahweh came, and stood, and called as at other times, "Samuel! Samuel!"

Then Samuel said, "Speak; for your servant hears."

11 Yahweh said to Samuel, "Behold, I will do a thing in Israel at which both the ears of everyone who hears it will tingle. 12 In that day I will perform against Eli all that I have spoken concerning his house, from the beginning even to the end. 13 For I have told him that I will judge his house forever for the iniquity which he knew, because his sons brought a curse on themselves, and he didn’t restrain them. 14 Therefore I have sworn to the house of Eli that the iniquity of Eli’s house shall not be removed with sacrifice or offering forever."

15 Samuel lay until the morning, and opened the doors of Yahweh’s house. Samuel was afraid to show Eli the vision. 16 Then Eli called Samuel and said, "Samuel, my son!"

He said, "Here I am."

17 He said, "What is the thing that he has spoken to you? Please don’t hide it from me. God do so to you, and more also, if you hide anything from me of all the things that he spoke to you."

18 Samuel told him every bit, and hid nothing from him.

He said, "It is Yahweh. Let him do what seems good to him."

19 Samuel grew, and Yahweh was with him and let none of his words fall to the ground. 20 All Israel from Dan even to Beersheba knew that Samuel was established to be a prophet of Yahweh. 21 Yahweh appeared again in Shiloh; for Yahweh revealed himself to Samuel in Shiloh by Yahweh’s word.

1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2 És történt egyszer, mikor Éli az õ [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4 Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!

5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; õ pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az õ helyére.

10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.

13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az õ fiai, és õ nem akadályozta meg õket.

14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold elõttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz elõttem mind abból, a mit mondott néked!

18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elõtte. Õ pedig monda: Õ az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az õ ígéibõl a földre nem hagy vala esni.

20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.