1 Moreover, brothers, we make known to you the grace of God which has been given in the assemblies of Macedonia, 2 how in a severe ordeal of affliction, the abundance of their joy and their deep poverty abounded to the riches of their generosity. 3 For according to their power, I testify, yes and beyond their power, they gave of their own accord, 4 begging us with much entreaty to receive this grace and the fellowship in the service to the saints. 5 This was not as we had expected, but first they gave their own selves to the Lord, and to us through the will of God. 6 So we urged Titus, that as he had made a beginning before, so he would also complete in you this grace. 7 But as you abound in everything—in faith, utterance, knowledge, all earnestness, and in your love to us—see that you also abound in this grace.

8 I speak not by way of commandment, but as proving through the earnestness of others the sincerity also of your love. 9 For you know the grace of our Lord Jesus Christ, that though he was rich, yet for your sakes he became poor, that you through his poverty might become rich. 10 I give advice in this: it is expedient for you who were the first to start a year ago, not only to do, but also to be willing. 11 But now complete the doing also, that as there was the readiness to be willing, so there may be the completion also out of your ability. 12 For if the readiness is there, it is acceptable according to what you have, not according to what you don’t have. 13 For this is not that others may be eased and you distressed, 14 but for equality. Your abundance at this present time supplies their lack, that their abundance also may become a supply for your lack, that there may be equality. 15 As it is written, "He who gathered much had nothing left over, and he who gathered little had no lack."

16 But thanks be to God, who puts the same earnest care for you into the heart of Titus. 17 For he indeed accepted our exhortation, but being himself very earnest, he went out to you of his own accord. 18 We have sent together with him the brother whose praise in the Good News is known throughout all the assemblies. 19 Not only so, but he was also appointed by the assemblies to travel with us in this grace, which is served by us to the glory of the Lord himself, and to show our readiness. 20 We are avoiding this, that any man should blame us concerning this abundance which is administered by us. 21 Having regard for honorable things, not only in the sight of the Lord, but also in the sight of men. 22 We have sent with them our brother whom we have many times proved earnest in many things, but now much more earnest, by reason of the great confidence which he has in you. 23 As for Titus, he is my partner and fellow worker for you. As for our brothers, they are the apostles of the assemblies, the glory of Christ. 24 Therefore show the proof of your love to them before the assemblies, and of our boasting on your behalf.

1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bõséges az õ örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett.

3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak,

4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket.

5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából.

6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

7 Azért, miképen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bõvölködjetek.

8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok.

10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen,] a mitek van.

12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs.

13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását;

14 Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen;

15 A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.

17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;

19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsõségére és a ti készségetekre;

20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bõséges jótétemény miatt;

21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is.

22 Sõt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.

23 Akár Titusról [van szó,] õ az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felõl, õk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsõsége:

24 Adjátok azért szereteteteknek és felõletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek elõtt is.