1 The elder to Gaius the beloved, whom I love in truth.

2 Beloved, I pray that you may prosper in all things and be healthy, even as your soul prospers. 3 For I rejoiced greatly when brothers came and testified about your truth, even as you walk in truth. 4 I have no greater joy than this: to hear about my children walking in truth.

5 Beloved, you do a faithful work in whatever you accomplish for those who are brothers and strangers. 6 They have testified about your love before the assembly. You will do well to send them forward on their journey in a way worthy of God, 7 because for the sake of the Name they went out, taking nothing from the Gentiles. 8 We therefore ought to receive such, that we may be fellow workers for the truth.

9 I wrote to the assembly, but Diotrephes, who loves to be first among them, doesn’t accept what we say. 10 Therefore, if I come, I will call attention to his deeds which he does, unjustly accusing us with wicked words. Not content with this, he doesn’t receive the brothers himself, and those who would, he forbids and throws out of the assembly.

11 Beloved, don’t imitate that which is evil, but that which is good. He who does good is of God. He who does evil hasn’t seen God. 12 Demetrius has the testimony of all, and of the truth itself; yes, we also testify, and you know that our testimony is true.

13 I had many things to write to you, but I am unwilling to write to you with ink and pen; 14 but I hope to see you soon. Then we will speak face to face.

Peace be to you. The friends greet you. Greet the friends by name.

1 A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.

2 Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.

3 Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.

4 Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.

5 Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,

6 A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.

7 Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;

8 Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.

9 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket.

10 Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.

11 Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

12 Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

13 Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:

14 Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. [ (III John 1:15) Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint. ]