1 In the third month after the children of Israel had gone out of the land of Egypt, on that same day they came into the wilderness of Sinai. 2 When they had departed from Rephidim, and had come to the wilderness of Sinai, they encamped in the wilderness; and there Israel encamped before the mountain. 3 Moses went up to God, and Yahweh called to him out of the mountain, saying, "This is what you shall tell the house of Jacob, and tell the children of Israel: 4 ‘You have seen what I did to the Egyptians, and how I bore you on eagles’ wings, and brought you to myself. 5 Now therefore, if you will indeed obey my voice and keep my covenant, then you shall be my own possession from among all peoples; for all the earth is mine; 6 and you shall be to me a kingdom of priests and a holy nation.’ These are the words which you shall speak to the children of Israel."

7 Moses came and called for the elders of the people, and set before them all these words which Yahweh commanded him. 8 All the people answered together, and said, "All that Yahweh has spoken we will do."

Moses reported the words of the people to Yahweh. 9 Yahweh said to Moses, "Behold, I come to you in a thick cloud, that the people may hear when I speak with you, and may also believe you forever." Moses told the words of the people to Yahweh. 10 Yahweh said to Moses, "Go to the people, and sanctify them today and tomorrow, and let them wash their garments, 11 and be ready for the third day; for on the third day Yahweh will come down in the sight of all the people on Mount Sinai. 12 You shall set bounds to the people all around, saying, ‘Be careful that you don’t go up onto the mountain, or touch its border. Whoever touches the mountain shall be surely put to death. 13 No hand shall touch him, but he shall surely be stoned or shot through; whether it is animal or man, he shall not live.’ When the trumpet sounds long, they shall come up to the mountain."

14 Moses went down from the mountain to the people, and sanctified the people; and they washed their clothes. 15 He said to the people, "Be ready by the third day. Don’t have sexual relations with a woman."

16 On the third day, when it was morning, there were thunders and lightnings, and a thick cloud on the mountain, and the sound of an exceedingly loud trumpet; and all the people who were in the camp trembled. 17 Moses led the people out of the camp to meet God; and they stood at the lower part of the mountain. 18 All of Mount Sinai smoked, because Yahweh descended on it in fire; and its smoke ascended like the smoke of a furnace, and the whole mountain quaked greatly. 19 When the sound of the trumpet grew louder and louder, Moses spoke, and God answered him by a voice. 20 Yahweh came down on Mount Sinai, to the top of the mountain. Yahweh called Moses to the top of the mountain, and Moses went up.

21 Yahweh said to Moses, "Go down, warn the people, lest they break through to Yahweh to gaze, and many of them perish. 22 Let the priests also, who come near to Yahweh, sanctify themselves, lest Yahweh break out on them."

23 Moses said to Yahweh, "The people can’t come up to Mount Sinai, for you warned us, saying, ‘Set bounds around the mountain, and sanctify it.’"

24 Yahweh said to him, "Go down! You shall bring Aaron up with you, but don’t let the priests and the people break through to come up to Yahweh, lest he break out against them."

25 So Moses went down to the people, and told them.

1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.

2 Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.

3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.

4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.

5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.

6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.

8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.

9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.

10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat;

11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.

12 És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.

13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.

14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az õ ruháikat.

15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.

16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép.

17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.

18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.

19 És a kürt szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.

20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.

21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak.

22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.

23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körûl, és szenteld meg azt.

24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jõjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.

25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.