1 Misery is mine!
Indeed, I am like one who gathers the summer fruits, as gleanings of the vineyard.
There is no cluster of grapes to eat.
My soul desires to eat the early fig.
2 The godly man has perished out of the earth,
and there is no one upright among men.
They all lie in wait for blood;
every man hunts his brother with a net.
3 Their hands are on that which is evil to do it diligently.
The ruler and judge ask for a bribe.
The powerful man dictates the evil desire of his soul.
Thus they conspire together.
4 The best of them is like a brier.
The most upright is worse than a thorn hedge.
The day of your watchmen,
even your visitation, has come;
now is the time of their confusion.
5 Don’t trust in a neighbor.
Don’t put confidence in a friend.
With the woman lying in your embrace,
be careful of the words of your mouth!
6 For the son dishonors the father,
the daughter rises up against her mother,
the daughter-in-law against her mother-in-law;
a man’s enemies are the men of his own house.
7 But as for me, I will look to Yahweh.
I will wait for the God of my salvation.
My God will hear me.
8 Don’t rejoice against me, my enemy.
When I fall, I will arise.
When I sit in darkness, Yahweh will be a light to me.
9 I will bear the indignation of Yahweh,
because I have sinned against him,
until he pleads my case and executes judgment for me.
He will bring me out to the light.
I will see his righteousness.
10 Then my enemy will see it,
and shame will cover her who said to me,
"Where is Yahweh your God?"
My eyes will see her.
Now she will be trodden down like the mire of the streets.
11 A day to build your walls!
In that day, he will extend your boundary.
12 In that day they will come to you from Assyria and the cities of Egypt,
and from Egypt even to the River,
and from sea to sea,
and mountain to mountain.
13 Yet the land will be desolate because of those who dwell therein,
for the fruit of their doings.
14 Shepherd your people with your staff,
the flock of your heritage,
who dwell by themselves in a forest.
Let them feed in the middle of fertile pasture land,
in Bashan and Gilead, as in the days of old.
15 "As in the days of your coming out of the land of Egypt,
I will show them marvelous things."
16 The nations will see and be ashamed of all their might.
They will lay their hand on their mouth.
Their ears will be deaf.
17 They will lick the dust like a serpent.
Like crawling things of the earth, they will come trembling out of their dens.
They will come with fear to Yahweh our God,
and will be afraid because of you.
18 Who is a God like you, who pardons iniquity,
and passes over the disobedience of the remnant of his heritage?
He doesn’t retain his anger forever,
because he delights in loving kindness.
19 He will again have compassion on us.
He will tread our iniquities under foot.
You will cast all their sins into the depths of the sea.
20 You will give truth to Jacob,
and mercy to Abraham,
as you have sworn to our fathers from the days of old.
1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem!
2 Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3 Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.
5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.
6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is,] az Úr az én világosságom!
9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.
10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
12 Azon a na[pon] eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.
13 És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.
14 Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
15 Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
16 Látják [ezt] a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!
18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!
20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.