1 When Jesus had finished all these words, he said to his disciples, 2 "You know that after two days the Passover is coming, and the Son of Man will be delivered up to be crucified."

3 Then the chief priests, the scribes, and the elders of the people were gathered together in the court of the high priest, who was called Caiaphas. 4 They took counsel together that they might take Jesus by deceit and kill him. 5 But they said, "Not during the feast, lest a riot occur among the people."

6 Now when Jesus was in Bethany, in the house of Simon the leper, 7 a woman came to him having an alabaster jar of very expensive ointment, and she poured it on his head as he sat at the table. 8 But when his disciples saw this, they were indignant, saying, "Why this waste? 9 For this ointment might have been sold for much and given to the poor."

10 However, knowing this, Jesus said to them, "Why do you trouble the woman? She has done a good work for me. 11 For you always have the poor with you, but you don’t always have me. 12 For in pouring this ointment on my body, she did it to prepare me for burial. 13 Most certainly I tell you, wherever this Good News is preached in the whole world, what this woman has done will also be spoken of as a memorial of her."

14 Then one of the twelve, who was called Judas Iscariot, went to the chief priests 15 and said, "What are you willing to give me if I deliver him to you?" So they weighed out for him thirty pieces of silver. 16 From that time he sought opportunity to betray him.

17 Now on the first day of unleavened bread, the disciples came to Jesus, saying to him, "Where do you want us to prepare for you to eat the Passover?"

18 He said, "Go into the city to a certain person, and tell him, ‘The Teacher says, "My time is at hand. I will keep the Passover at your house with my disciples."’"

19 The disciples did as Jesus commanded them, and they prepared the Passover.

20 Now when evening had come, he was reclining at the table with the twelve disciples. 21 As they were eating, he said, "Most certainly I tell you that one of you will betray me."

22 They were exceedingly sorrowful, and each began to ask him, "It isn’t me, is it, Lord?"

23 He answered, "He who dipped his hand with me in the dish will betray me. 24 The Son of Man goes even as it is written of him, but woe to that man through whom the Son of Man is betrayed! It would be better for that man if he had not been born."

25 Judas, who betrayed him, answered, "It isn’t me, is it, Rabbi?"

He said to him, "You said it."

26 As they were eating, Jesus took bread, gave thanks for it, and broke it. He gave to the disciples and said, "Take, eat; this is my body." 27 He took the cup, gave thanks, and gave to them, saying, "All of you drink it, 28 for this is my blood of the new covenant, which is poured out for many for the remission of sins.

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az õ tanítványainak:

2 Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

3 Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,

4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.

6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,

7 Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.

8 Látván pedig ezt az õ tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?

9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.

10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.

11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

12 Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.

14 Akkor a tizenkettõ közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a fõpapokhoz menvén,

15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.

16 És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.

17 A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?

18 Õ pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én idõm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.

19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.

20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,

21 És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.

22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?

23 Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

25 Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.

26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan;

28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.