1 What shall we say then? Shall we continue in sin, that grace may abound? 2 May it never be! We who died to sin, how could we live in it any longer? 3 Or don’t you know that all of us who were baptized into Christ Jesus were baptized into his death? 4 We were buried therefore with him through baptism into death, that just as Christ was raised from the dead through the glory of the Father, so we also might walk in newness of life.

5 For if we have become united with him in the likeness of his death, we will also be part of his resurrection; 6 knowing this, that our old man was crucified with him, that the body of sin might be done away with, so that we would no longer be in bondage to sin. 7 For he who has died has been freed from sin. 8 But if we died with Christ, we believe that we will also live with him, 9 knowing that Christ, being raised from the dead, dies no more. Death no longer has dominion over him! 10 For the death that he died, he died to sin one time; but the life that he lives, he lives to God. 11 Thus consider yourselves also to be dead to sin, but alive to God in Christ Jesus our Lord.

12 Therefore don’t let sin reign in your mortal body, that you should obey it in its lusts. 13 Also, do not present your members to sin as instruments of unrighteousness, but present yourselves to God as alive from the dead, and your members as instruments of righteousness to God. 14 For sin will not have dominion over you, for you are not under law, but under grace.

15 What then? Shall we sin because we are not under law but under grace? May it never be! 16 Don’t you know that when you present yourselves as servants and obey someone, you are the servants of whomever you obey, whether of sin to death, or of obedience to righteousness? 17 But thanks be to God that, whereas you were bondservants of sin, you became obedient from the heart to that form of teaching to which you were delivered. 18 Being made free from sin, you became bondservants of righteousness.

19 I speak in human terms because of the weakness of your flesh; for as you presented your members as servants to uncleanness and to wickedness upon wickedness, even so now present your members as servants to righteousness for sanctification. 20 For when you were servants of sin, you were free from righteousness. 21 What fruit then did you have at that time in the things of which you are now ashamed? For the end of those things is death. 22 But now, being made free from sin and having become servants of God, you have your fruit of sanctification and the result of eternal life. 23 For the wages of sin is death, but the free gift of God is eternal life in Christ Jesus our Lord.

1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2 Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban?

3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg?

4 Eltemettettünk azért õ vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképen mi is új életben járjunk.

5 Mert ha az õ halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.

6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek:

7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól.

8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is õ vele.

9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

12 Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban:

13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

14 Mert a bûn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

17 De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.

18 Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erõtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

20 Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.

21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.

22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

23 Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.