1 Open your doors, Lebanon,

that the fire may devour your cedars.

2 Wail, cypress tree, for the cedar has fallen,

because the stately ones are destroyed.

Wail, you oaks of Bashan,

for the strong forest has come down.

3 A voice of the wailing of the shepherds!

For their glory is destroyed—a voice of the roaring of young lions!

For the pride of the Jordan is ruined.

4 Yahweh my God says: "Feed the flock of slaughter. 5 Their buyers slaughter them and go unpunished. Those who sell them say, ‘Blessed be Yahweh, for I am rich;’ and their own shepherds don’t pity them. 6 For I will no more pity the inhabitants of the land," says Yahweh; "but, behold, I will deliver every one of the men into his neighbor’s hand and into the hand of his king. They will strike the land, and out of their hand I will not deliver them."

7 So I fed the flock to be slaughtered, especially the oppressed of the flock. I took for myself two staffs. The one I called "Favor" and the other I called "Union", and I fed the flock. 8 I cut off the three shepherds in one month; for my soul was weary of them, and their soul also loathed me. 9 Then I said, "I will not feed you. That which dies, let it die; and that which is to be cut off, let it be cut off; and let those who are left eat each other’s flesh." 10 I took my staff Favor and cut it apart, that I might break my covenant that I had made with all the peoples. 11 It was broken in that day; and thus the poor of the flock that listened to me knew that it was Yahweh’s word. 12 I said to them, "If you think it best, give me my wages; and if not, keep them." So they weighed for my wages thirty pieces of silver. 13 Yahweh said to me, "Throw it to the potter—the handsome price that I was valued at by them!" I took the thirty pieces of silver and threw them to the potter in Yahweh’s house. 14 Then I cut apart my other staff, Union, that I might break the brotherhood between Judah and Israel.

15 Yahweh said to me, "Take for yourself yet again the equipment of a foolish shepherd. 16 For, behold, I will raise up a shepherd in the land who will not visit those who are cut off, neither will seek those who are scattered, nor heal that which is broken, nor feed that which is sound; but he will eat the meat of the fat sheep, and will tear their hoofs in pieces. 17 Woe to the worthless shepherd who leaves the flock! The sword will strike his arm and his right eye. His arm will be completely withered, and his right eye will be totally blinded!"

1 Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tûz emészszen czédrusaid közt!

2 Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdõ.

3 Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az õ büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!

4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,

5 A melyeket leölnek az õ tulajdonosaik, a nélkül, hogy bûnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik õket.

6 Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sõt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az õ királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökbõl!

7 Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.

8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az õ lelkök is megútála engem.

9 És mondám: Nem õrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.

10 És vevém [egyik] pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.

11 És felbomla [az] azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga [ez].

12 És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.

13 És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

14 Majd eltörém a másik pálczámat [is,] az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.

15 És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.

16 Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törõdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levõt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.

17 Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.