Jó 3

1 After this Job opened his mouth, and cursed his day. Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
2 And Job spoke, and said, És szóla Jób, és monda:
3 Let the day perish in which I was born, and the night in which it was said, There is a mail child conceived. Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it. Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Let darkness and the shades of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined to the days of the year, let it not come into the number of the months. Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Let the stars of its twilight be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day: Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Because it prevented not my birth, nor hid sorrow from my eyes. Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
11 Why died I not from the womb? why did I not expire at the time of my birth? Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Why did the knees receive me? or why the breasts that I should be nursed? Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
13 For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest, Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14 With kings and counselors of the earth, who built desolate places for themselves; Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
15 Or with princes that had gold, who filled their houses with silver: Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Or as a hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 There the wicked cease from troubling; and there the weary are at rest. Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 The small and great are there; and the servant is free from his master. Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
20 Why is light given to him that is in misery, and life to the bitter in soul; Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
21 Who long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures; A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Who rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave? A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in? A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 For the thing which I greatly feared hath come upon me, and that which I dreaded hath come to me. Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
26 I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.