Jó 9

1 Then Job answered and said, Felele pedig Jób, és monda:
2 I know it to be so of a truth: but how should man be just with God? Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he will contend with him, he cannot answer him one of a thousand. Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 He is wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and hath prospered? Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Who removeth the mountains, and they know not: who overturneth them in his anger. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
6 Who shaketh the earth out of her place, and its pillars tremble. A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Who commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Who maketh Arcturus, Orion, and Pleiades, and the chambers of the south. A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Who doeth great things past finding out; yes, and wonders without number. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo, he goeth by me, and I see him not: he passeth on also, but I perceive him not. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
12 Behold, he taketh away, who can hinder him? who will say to him, What doest thou? Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 mapa If God will not withdraw his anger, the proud helpers do stoop under him. Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less shall I answer him, and choose out my words to reason with him? Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, yet would I not answer, but I would make supplication to my judge. A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
16 If I had called, and he had answered me; yet I would not believe that he had hearkened to my voice. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause. A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
19 If I speak of strength, lo, he is strong: and if of judgment, who shall set me a time to plead? Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
20 If I justify myself, my own mouth will condemn me: if I say, I am perfect, that also will prove me perverse. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
21 Though I were perfect, yet would I not know my soul: I would despise my life. Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 This is one thing, therefore I said it, he destroyeth the perfect and the wicked. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
23 If the scourge shall slay suddenly, he will laugh at the trial of the innocent. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of its judges; if not, where, and who is he? A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
25 Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They are passed away as the swift ships: as the eagle that hasteth to the prey. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
27 If I say, I will forget my complaint, I will leave off my heaviness, and comfort myself: Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
29 If I am wicked, why then do I labor in vain? Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean; Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Yet wilt thou plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me. Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, and we should come together in judgment. Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
33 Neither is there any judge between us, that might lay his hand upon us both. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
34 Let him take away his rod from me, and let not his fear terrify me: Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Then would I speak, and not fear him; but it is not so with me. Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!