1 Lembra-te, Senhor, a bem de Davi, de todas as suas aflições;2 como jurou ao Senhor, e fez voto ao Poderoso de Jacó, dizendo:3 Não entrarei na casa em que habito, nem subirei ao leito em que durmo;4 não darei sono aos meus olhos, nem adormecimento às minhas pálpebras,5 até que eu ache um lugar para o Senhor uma morada para o Poderoso de Jacó.6 Eis que ouvimos falar dela em Efrata, e a achamos no campo de Jaar.7 Entremos nos seus tabernáculos; prostremo-nos ante o escabelo de seus pés.8 Levanta-te, Senhor, entra no lugar do teu repouso, tu e a arca da tua força.9 Vistam-se os teus sacerdotes de justiça, e exultem de júbilo os teus santos.10 Por amor de Davi, teu servo, não rejeites a face do teu ungido.11 O Senhor jurou a Davi com verdade, e não se desviará dela: Do fruto das tuas entranhas porei sobre o teu trono.12 Se os teus filhos guardarem o meu pacto, e os meus testemunhos, que eu lhes hei de ensinar, também os seus filhos se assentarão perpetuamente no teu trono.13 Porque o Senhor escolheu a Sião; desejou-a para sua habitação, dizendo:14 Este é o lugar do meu repouso para sempre; aqui habitarei, pois o tenho desejado.15 Abençoarei abundantemente o seu mantimento; fartarei de pão os seus necessitados.16 Vestirei de salvação os seus sacerdotes; e de júbilo os seus santos exultarão17 Ali farei brotar a força de Davi; preparei uma lâmpada para o meu ungido.18 Vestirei de confusão os seus inimigos; mas sobre ele resplandecerá a sua coroa.

1 Grádicsok éneke.2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.