1 Melhor é a boa fama

do que o melhor unguento,

e o dia da morte

do que o dia do nascimento de alguém.

2 Melhor é ir à casa onde há luto

do que ir à casa onde há banquete,

porque naquela está o fim

de todos os homens;

e os vivos o aplicam

ao seu coração.

3 Melhor é a mágoa do que o riso,

porque com a tristeza do rosto

se faz melhor o coração.

4 O coração dos sábios

está na casa do luto,

mas o coração dos tolos

na casa da alegria.

5 Melhor é ouvir

a repreensão do sábio,

do que ouvir alguém a canção do tolo.

6 Porque qual o crepitar dos espinhos

debaixo de uma panela,

tal é o riso do tolo;

também isto é vaidade.

7 Verdadeiramente que a opressão

faria endoidecer até ao sábio,

e o suborno corrompe o coração.

8 Melhor é o fim das coisas

do que o princípio delas;

melhor é o paciente de espírito

do que o altivo de espírito.

9 Não te apresses no teu espírito

a irar-te,

porque a ira repousa

no íntimo dos tolos.

10 Nunca digas: Por que foram

os dias passados

melhores do que estes?

Porque não provém da sabedoria

esta pergunta.

11 Tão boa é a sabedoria

como a herança,

e dela tiram proveito

os que veem o sol.

12 Porque a sabedoria serve de defesa,

como de defesa serve o dinheiro;

mas a excelência do conhecimento é

que a sabedoria dá vida

ao seu possuidor.

13 Atenta para a obra de Deus;

porque quem poderá endireitar

o que ele fez torto?

14 No dia da prosperidade goza do bem,

mas no dia da adversidade considera;

porque também Deus fez

a este em oposição àquele,

para que o homem

nada descubra

do que há de vir depois dele.

15 Tudo isto vi nos dias da minha vaidade: há justo que perece na sua justiça, e há ímpio que prolonga os seus dias na sua maldade. 16 Não sejas demasiadamente justo, nem demasiadamente sábio; por que te destruirias a ti mesmo? 17 Não sejas demasiadamente ímpio, nem sejas louco; por que morrerias fora de teu tempo? 18 Bom é que retenhas isto, e também daquilo não retires a tua mão; porque quem teme a Deus escapa de tudo isso.

19 A sabedoria fortalece ao sábio, mais do que dez poderosos que haja na cidade.

20 Na verdade que não há homem justo sobre a terra, que faça o bem, e nunca peque.

21 Tampouco apliques o teu coração a todas as palavras que se disserem, para que não venhas a ouvir o teu servo amaldiçoar-te. 22 Porque o teu coração também já confessou que muitas vezes tu amaldiçoaste a outros.

23 Tudo isto provei-o pela sabedoria; eu disse: Sabedoria adquirirei; mas ela ainda estava longe de mim. 24 O que já sucedeu é remoto e profundíssimo; quem o achará? 25 Eu apliquei o meu coração para saber, e inquirir, e buscar a sabedoria e a razão das coisas, e para conhecer que a impiedade é insensatez e que a estultícia é loucura.

26 E eu achei uma coisa mais amarga do que a morte, a mulher cujo coração são redes e laços, e cujas mãos são ataduras; quem for bom diante de Deus escapará dela, mas o pecador virá a ser preso por ela.

27 Vedes aqui, isto achei, diz o pregador, conferindo uma coisa com a outra para achar a razão delas; 28 A qual ainda busca a minha alma, porém ainda não a achei; um homem entre mil achei eu, mas uma mulher entre todas estas não achei. 29 Eis aqui, o que tão somente achei: Que Deus fez ao homem reto, porém eles buscaram muitas astúcias.

1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. 2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. 3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. 4 A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. 5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. 6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! 7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. 8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. 9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. 10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés. 11 Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják. 12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. 13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett? 14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik. 15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. 16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? 17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? 18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul! 19 A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak. 20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. 21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. 22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. 23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. 24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? 25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. 26 És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. 27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, 28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. 29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.