1 Ai da rebelde e contaminada,

da cidade opressora!

2 Não obedeceu à sua voz,

não aceitou o castigo;

não confiou no Senhor;

nem se aproximou do seu Deus.

3 Os seus príncipes são

leões rugidores no meio dela;

os seus juízes são lobos da tarde,

que não deixam os ossos

para a manhã.

4 Os seus profetas são levianos,

homens aleivosos;

os seus sacerdotes

profanaram o santuário,

e fizeram violência à lei.

5 O Senhor é justo

no meio dela;

ele não comete iniquidade;

cada manhã traz

o seu juízo à luz;

nunca falta;

mas o perverso não conhece

a vergonha.

6 Exterminei as nações,

as suas torres estão assoladas;

fiz desertas as suas praças,

a ponto de não ficar

quem passe por elas;

as suas cidades foram destruídas,

até não ficar ninguém,

até não haver quem as habite.

7 Eu dizia: Certamente me temerás,

e aceitarás a correção,

e assim a sua morada

não seria destruída,

conforme tudo aquilo

porque a castiguei;

mas eles se levantaram

de madrugada,

corromperam todas as suas obras.

8 Portanto esperai-me,

diz o Senhor,

no dia em que eu me levantar

para o despojo;

porque o meu decreto é

ajuntar as nações

e congregar os reinos,

para sobre eles derramar

a minha indignação,

e todo o ardor da minha ira;

porque toda esta terra

será consumida

pelo fogo do meu zelo.

9 Porque então darei

uma linguagem pura aos povos,

para que todos invoquem

o nome do Senhor,

para que o sirvam

com um mesmo consenso.

10 Dalém dos rios da Etiópia,

meus zelosos adoradores,

que constituem a filha

dos meus dispersos,

me trarão sacrifício.

11 Naquele dia não te envergonharás

de nenhuma das tuas obras,

com as quais te rebelaste

contra mim;

porque então tirarei do meio de ti

os que exultam na tua soberba,

e tu nunca mais te ensoberbecerás

no meu monte santo.

12 Mas deixarei no meio de ti

um povo humilde e pobre;

e eles confiarão

no nome do Senhor.

13 O remanescente de Israel

não cometerá iniquidade,

nem proferirá mentira,

e na sua boca não se achará

língua enganosa;

mas serão apascentados,

e deitar-se-ão,

e não haverá quem

os espante.

14 Canta alegremente,

ó filha de Sião;

rejubila, ó Israel;

regozija-te, e exulta

de todo o coração,

ó filha de Jerusalém.

15 O Senhor afastou os teus juízos,

exterminou o teu inimigo;

o Senhor, o rei de Israel,

está no meio de ti;

tu não verás mais mal algum.

16 Naquele dia se dirá a Jerusalém:

Não temas, ó Sião,

não se enfraqueçam

as tuas mãos.

17 O Senhor teu Deus, o poderoso,

está no meio de ti,

ele salvará;

ele se deleitará em ti

com alegria;

calar-se-á por seu amor,

regozijar-se-á em ti

com júbilo.

18 Os entristecidos por causa

da reunião solene,

congregarei;

esses que são de ti

e para os quais o opróbrio dela

era um peso.

19 Eis que naquele tempo procederei

contra todos os que te afligem,

e salvarei a que coxeia,

e recolherei a que foi expulsa;

e deles farei um louvor e um nome

em toda a terra

em que foram envergonhados.

20 Naquele tempo vos farei voltar,

naquele tempo vos recolherei;

certamente farei de vós

um nome e um louvor

entre todos os povos da terra,

quando fizer voltar

os vossos cativos

diante dos vossos olhos,

diz o Senhor.

1 Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített! 3 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, birái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton. 4 Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen. 5 Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz! 6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk! 7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket. 8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!

9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt. 10 Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem. 11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen. 12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében. 13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket. 14 Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya! 15 Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt! 16 Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion! 17 Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked. 18 Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok. 19 Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatjoknak egész földén. 20 Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.