1 Tinha Joás sete anos de idade quando começou a reinar e quarenta anos reinou em Jerusalém. 2 Era o nome de sua mãe Zíbia, de Berseba. Fez Joás o que era reto perante o Senhor todos os dias do sacerdote Joiada. 3 Tomou-lhe Joiada duas mulheres; e gerou filhos e filhas.

4 Depois disto, resolveu Joás restaurar a Casa do Senhor. 5 Reuniu os sacerdotes e os levitas e lhes disse: Saí pelas cidades de Judá e levantai dinheiro de todo o Israel para reparardes a casa do vosso Deus, de ano em ano; e, vós, apressai-vos nisto. Porém os levitas não se apressaram. 6 Mandou o rei chamar a Joiada, o chefe, e lhe perguntou: Por que não requereste dos levitas que trouxessem de Judá e de Jerusalém o imposto que Moisés, servo do Senhor, pôs sobre a congregação de Israel, para a tenda do Testemunho? 7 Porque a perversa Atalia e seus filhos arruinaram a Casa de Deus; e usaram todas as coisas sagradas da Casa do Senhor no serviço dos baalins.

8 Deu o rei ordem e fizeram um cofre e o puseram do lado de fora, à porta da Casa do Senhor. 9 Publicou-se, em Judá e em Jerusalém, que trouxessem ao Senhor o imposto que Moisés, servo de Deus, havia posto sobre Israel, no deserto. 10 Então, todos os príncipes e todo o povo se alegraram, e trouxeram o imposto, e o lançaram no cofre, até acabar a obra. 11 Quando o cofre era levado por intermédio dos levitas a uma comissão real, vendo-se que havia muito dinheiro, vinha o escrivão do rei e o comissário do sumo sacerdote, esvaziavam-no, tomavam-no e o levavam de novo ao seu lugar; assim faziam dia após dia e ajuntaram dinheiro em abundância, 12 o qual o rei e Joiada davam aos que dirigiam a obra e tinham a seu cargo a Casa do Senhor; contrataram pedreiros e carpinteiros, para restaurarem a Casa do Senhor, como também os que trabalhavam em ferro e em bronze, para repararem a Casa do Senhor. 13 Os que tinham o encargo da obra trabalhavam, e a reparação tinha bom êxito com eles; restauraram a Casa de Deus no seu próprio estado e a consolidaram. 14 Tendo eles acabado a obra, trouxeram ao rei e a Joiada o resto do dinheiro, de que se fizeram utensílios para a Casa do Senhor, objetos para o ministério e para os holocaustos, taças e outros objetos de ouro e de prata. E continuamente ofereceram holocaustos na Casa do Senhor, todos os dias de Joiada.

15 Envelheceu Joiada e morreu farto de dias; era da idade de cento e trinta anos quando morreu. 16 Sepultaram-no na Cidade de Davi com os reis; porque tinha feito bem em Israel e para com Deus e a sua casa.

17 Depois da morte de Joiada, vieram os príncipes de Judá e se prostraram perante o rei, e o rei os ouviu. 18 Deixaram a Casa do Senhor, Deus de seus pais, e serviram aos postes-ídolos e aos ídolos; e, por esta sua culpa, veio grande ira sobre Judá e Jerusalém. 19 Porém o Senhor lhes enviou profetas para os reconduzir a si; estes profetas testemunharam contra eles, mas eles não deram ouvidos. 20 O Espírito de Deus se apoderou de Zacarias, filho do sacerdote Joiada, o qual se pôs em pé diante do povo e lhes disse: Assim diz Deus: Por que transgredis os mandamentos do Senhor, de modo que não prosperais? Porque deixastes o Senhor, também ele vos deixará. 21 Conspiraram contra ele e o apedrejaram, por mandado do rei, no pátio da Casa do Senhor. 22 Assim, o rei Joás não se lembrou da beneficência que Joiada, pai de Zacarias, lhe fizera, porém matou-lhe o filho; este, ao expirar, disse: O Senhor o verá e o retribuirá.

23 Antes de se findar o ano, subiu contra Joás o exército dos siros; e, vindo a Judá e a Jerusalém, destruíram, dentre o povo, a todos os seus príncipes, cujo despojo remeteram ao rei de Damasco. 24 Ainda que o exército dos siros viera com poucos homens, contudo, o Senhor lhes permitiu vencer um exército mui numeroso dos judeus, porque estes deixaram o Senhor, Deus de seus pais. Assim, executaram os siros os juízos de Deus contra Joás.

25 Quando os siros se retiraram dele, deixando-o gravemente enfermo, conspiraram contra ele os seus servos, por causa do sangue dos filhos do sacerdote Joiada, e o feriram no seu leito, e morreu. 26 Sepultaram-no na Cidade de Davi, porém não nos sepulcros dos reis. Foram estes os que conspiraram contra ele: Zabade, filho de Simeate, a amonita, e Jeozabade, filho de Sinrite, a moabita. 27 Quanto a seus filhos, e às numerosas sentenças proferidas contra ele, e à restauração da Casa de Deus, eis que estão escritos no Livro da História dos Reis. Em seu lugar, reinou Amazias, seu filho.

1 Hét esztendõs vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az õ anyjának neve Sibia vala, Beersebából.2 És cselekedék Joás az Úr elõtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.3 Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.5 És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétõl fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendõnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének.6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálembõl az ajándékot, a melyet [rendelt] Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához?7 Mert az istentelen Athália [és] az õ fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az Úr házának kapuja elõtt helyezének el, kivül.9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes [parancsolt] a pusztában Izráelnek.10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék [az õ ajándékaikat] és veték a ládába, míg megtelék.11 És idõnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselõjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a fõpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt mûvelék idõnként, és nagy összeg pénzt gyûjtének.12 És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelõjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézmûveseket is az Úr házának megerõsítésére.13 Munkálkodának azért a mûvesek, és az õ kezök által a kijavítás elõrehaladt, s az Úrnak házát [elõbbi] állapotába helyezék, és megerõsíték azt.14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melybõl csinálának az Úr háza számára edényeket, az [isteni ]tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égõáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendõs korában hala meg.16 És eltemeték õt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az õ házával.17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elõtt; a király pedig hallgatott reájok.18 És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lõn [az Úrnak] haragja Júda és Jeruzsálem ellen.19 És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék õket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, õ is elhagy titeket.21 Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék õt a király parancsolatjából.22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrõl, a melylyel annak atyja, Jójada vala õ hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!23 És már az esztendõ elmúltával feljöve ellene Siria [királyának] serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak;24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá [Júdának] nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.25 És mikor tõle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az õ szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék õt ágyában, és meghala. És eltemeték õt a Dávid városában, de nem temeték õt a királyok sírjába.26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia.27 Az õ fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az õ fia, Amásia.