1 Jehovah, remember for David

All his affliction;

2 How he sware unto Jehovah,

And vowed unto the Mighty One of Jacob:

3 Surely I will not come into the tabernacle of my house,

Nor go up into my bed;

4 I will not give sleep to mine eyes,

Or slumber to mine eyelids;

5 Until I find out a place for Jehovah,

A tabernacle for the Mighty One of Jacob.

6 Lo, we heard of it in Ephrathah:

We found it in the field of the wood.

7 We will go into his tabernacles;

We will worship at his footstool.

8 Arise, O Jehovah, into thy resting-place;

Thou, and the ark of thy strength.

9 Let thy priests be clothed with righteousness;

And let thy saints shout for joy.

10 For thy servant David’s sake

Turn not away the face of thine anointed.

11 Jehovah hath sworn unto David in truth;

He will not turn from it:

Of the fruit of thy body will I set upon thy throne.

12 If thy children will keep my covenant

And my testimony that I shall teach them,

Their children also shall sit upon thy throne for evermore.

13 For Jehovah hath chosen Zion;

He hath desired it for his habitation.

14 This is my resting-place for ever:

Here will I dwell; for I have desired it.

15 I will abundantly bless her provision:

I will satisfy her poor with bread.

16 Her priests also will I clothe with salvation;

And her saints shall shout aloud for joy.

17 There will I make the horn of David to bud:

I have ordained a lamp for mine anointed.

18 His enemies will I clothe with shame;

But upon himself shall his crown flourish.

1 Grádicsok éneke.2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.