1 Vay başına Siyondaki kaygısızların, 2 Samiriye Dağında kendilerini güvende sananların, 2 İsrail halkının başvurduğu 2 Önder ulusun tanınmış insanlarının!
2 Kalne Kentine gidin de görün, 2 Oradan büyük Hamaya geçin, 2 Filistlilerin Gat Kentine inin, 2 Sizin bu krallıklarınızdan daha mı iyiler? 2 Toprakları sizinkinden daha mı geniş?
3 Ey sizler, kötü günü uzak sanan, 2 Zorbalık tahtını yaklaştıranlar.
4 Ey sizler, fildişi süslü yataklara uzananlar, 2 Sedirlere serilenler, 2 Seçme kuzular, besili buzağılar yiyenler,
5 Çenk eşliğinde türkü söyleyenler, 2 Davut gibi beste yapanlar,
6 Tas tas şarap içenler, 2 Yağların en güzelini sürünenler, 2 Yusufun yıkımına kederlenmeyenler!
7 Bu yüzden şimdi bunlar 2 Sürgüne gideceklerin başını çekecekler; 2 Sona erecek sedire serilenlerin cümbüşü.
8 Egemen RAB başı üzerine ant içti, 2 Her Şeye Egemen Tanrı RAB şöyle diyor: 2 ‹‹Yakupun gururundan iğreniyor, 2 Saraylarından tiksiniyorum. 2 Bu yüzden içindeki her şeyle kenti 2 Düşmana teslim edeceğim.››
9 Eğer bir evden on kişi kalmışsa, 2 Onlar da ölecek.
10 Ölünün akrabası yakmak için cesedi evden almaya gelince, 2 Evdekine, ‹‹Yanında kimse var mı?›› diye soracak, 2 O da, ‹‹Hayır!›› yanıtını alınca, 2 ‹‹Sus!›› diyecek, ‹‹RABbin adı anılmamalı.››
11 Çünkü RAB buyuruyor, 2 Büyük ev toza, 2 Küçük ev küle dönecek.
12 Atlar kaya üzerinde koşar mı? 2 Kimse denizde öküzle çift sürer mi? 2 Ama siz adaleti zehire, 2 Doğruluk meyvesini pelinotuna çevirdiniz.
13 Sizler, Lo-Devar Kentini aldık diye sevinenler, 2 ‹‹Karnayimi kendi bileğimizle ele geçirmedik mi?›› diyenlersiniz. simgesidir.
14 ‹‹İşte bu yüzden, ey İsrail halkı, 2 Üzerinize bir ulus göndereceğim›› 2 Diyor Her Şeye Egemen Tanrı RAB, 2 ‹‹Levo-Hamat'tan Arava Vadisi'ne kadar ezecekler sizi.››
1 Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jõ az Izráelnek háza!
2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek [szét;] onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál?
3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erõszaknak széket emeltek;
4 A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;
5 A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;
6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetõznek, és nem búsulnak a József romlásán:
7 Most azért [is] õk vitetnek el a számûzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
8 Megesküdt az Úr Isten az õ életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az õ palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestõl.
9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal;
10 És mikor felemeli õt az õ barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt [is] mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!
11 Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.
12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!
13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, [és] a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?
14 Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.