1 Egemen RAB bana şunu gösterdi: Baktım bir sepet olgun meyve.
2 Bana, ‹‹Ne görüyorsun, Amos?›› diye sordu. ‹‹Bir sepet olgun meyve›› diye yanıtladım. Bunun üzerine RAB, ‹‹Halkım İsrailin sonu geldi›› dedi, ‹‹Bir daha onları esirgemeyeceğim.
3 O gün saraydaki türküler yas çığlıklarına dönecek.›› Egemen RAB, ‹‹Her yer atılmış cesetlerle dolacak, sessizlik hüküm sürecek›› diyor. çağrıştırıyor.
4 Dinleyin bunu, ey yoksulu çiğneyenler, 2 Ülkedeki mazlumları yok edenler!
5 Diyorsunuz ki, 2 ‹‹Yeni Ay Töreni geçse de tahılımızı satsak, 2 Şabat Günü geçse de buğdayımızı satışa çıkarsak. 2 Ölçeğifı küçültüp fiyatı yükseltsek, 2 Hileli tartı kullanıp ağırlık taşı.
6 Yoksulları gümüş, 2 Mazlumları bir çift çarık karşılığında satın alsak. 2 Buğday yerine süprüntüsünü satsak.››
7 Yakup soyunun gurur duyduğu RAB kendi başı üstüne ant içti: 2 ‹‹Onların yaptıklarının hiçbirini asla unutmayacağım.
8 Bu yüzden yer sarsılmayacak mı, 2 Üzerinde yaşayan herkes yas tutmayacak mı? 2 Bütün yer Nil gibi yükselecek, 2 Kabarıp yine inecek Mısırın ırmağı gibi.››
9 ‹‹O gün›› diyor Egemen RAB, 2 ‹‹Öğleyin güneşi batıracağım, 2 Güpegündüz yeryüzünü karartacağım.
10 Bayramlarınızı yasa, 2 Bütün ezgilerinizi ağıta döndüreceğim. 2 Her bele çul kuşattıracağım, 2 Her başın saçını yoldurtacağım. 2 O günü biricik oğulun ardından tutulan yasa çevirecek, 2 Sonunu acı getireceğim.
11 ‹‹İşte günler geliyor, 2 Ülkeye kıtlık göndereceğim›› 2 Diyor Egemen RAB, 2 ‹‹Ekmek ya da su kıtlığı değil, 2 RABbin sözlerine susamışlık göndereceğim.
12 RABbin sözünü bulmak için 2 İnsanlar denizden denize, 2 Kuzeyden doğuya dek dolaşacak, 2 Oraya buraya koşacak, ama bulamayacaklar.
13 O gün güzel kızlar, 2 Yiğitler susuzluktan bayılacak.
14 Samiriye tanrıçası Aşima üzerine ant içenler, 2 ‹Ey Dan, senin ilahının başı üzerine› 2 Ve, ‹Beer-Şeva ilahının başı üzerine› diyenler 2 Düşecek ve bir daha kalkmayacak.››
1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat?] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködõt egy öltõ saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja!
11 Ímé, napok jõnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12 És vándorolni fognak tengertõl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13 Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14 A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!