1 O kent ki, insan doluydu, 2 Nasıl da tek başına kaldı şimdi! 2 Büyüktü uluslar arasında, 2 Dul kadına döndü! 2 Soyluydu iller arasında, 2 Angarya altına düştü!
2 Geceleyin acı acı ağlıyor, 2 Yanaklarında gözyaşı; 2 Avutan tek kişi bile yok 2 Bunca oynaşı arasında. 2 Dostları ona hainlik etti, 2 Düşman oldu.
3 Yahuda acı çekip ağır kölelik ettikten sonra 2 Sürgün edildi, 2 Ulusların arasında oturuyor, 2 Ama rahat bulamıyor. 2 O sıkıntıdayken ardına düşenler ona yetişti.
4 Siyona giden yollar yas tutuyor, 2 Çünkü bayramlara gelen yok. 2 Bütün kapıları ıssız, kâhinleri inliyor, 2 Erden kızları sıkıntıda, kendisi de acı çekiyor.
5 Hasımları başa geçti, düşmanları rahat içinde. 2 Çok isyan ettiği için RAB ona acı çektiriyor, 2 Yavruları hasımlarının gözü önünde sürgüne gitti.
6 Siyon kızının bütün güzelliği uçtu, 2 Önderleri otlak bulamayan geyiklere döndü, 2 Dermanları kesildi 2 Kendilerini kovalayanların önünde.
7 Yeruşalim sıkıntı içinde başıboş dolaşırken 2 Eski günlerdeki varlığını anımsıyor. 2 Halkı hasmının eline düşüp de 2 Yardımına koşan çıkmayınca, 2 Hasımları haline bakıp 2 Yıkılışına güldüler.
8 Yeruşalim büyük günah işledi, 2 Bu yüzden kirlendi. 2 Ona saygı duyanların hepsi 2 Şimdi onu hor görüyor, 2 Çünkü onu çıplak gördüler. 2 O da inleyip öbür yana dönüyor.
9 Kirliliği eteklerindeydi, 2 Sonunu düşünmedi; 2 Bu yüzden düşüşü korkunç oldu, 2 Avutanı yok. 2 ‹‹Ya RAB, düşkün halimi gör, 2 Çünkü düşmanım kazandı!››
10 Değerli her şeyine düşman el uzattı. 2 Tapınağına başka ulusların girdiğini gördü, 2 Topluluğuna girmesini yasakladığın uluslar.
11 Halkı inleyip ekmek arıyor, 2 Yeniden güçlerine kavuşmak için 2 Değerli neleri varsa ekmekle değiştiler; 2 ‹‹Bak da gör, ya RAB, ne kadar sefil oldum.››
12 ‹‹Ey sizler, yoldan geçenler, 2 Sizin için önemi yok mu bunun? 2 Bakın da görün, başıma gelen dert gibisi var mı? 2 Öyle bir dert ki, RAB öfkesinin alevlendiği gün 2 Başıma yağdırdı onu. başınıza da gelmesin.››
13 Ateş saldı yukarıdan, 2 Kemiklerimin içine işledi ateş; 2 Ağ serdi ayaklarıma, 2 Geri çevirdi beni; 2 Mahvetti, baygın kaldım bütün gün.
14 İsyanlarım boyunduruğa döndü, 2 RABbin eliyle birbirine tutturulup 2 Boynuma geçirildi, gücüm tükendi. 2 Rab karşı duramadığım 2 İnsanların eline verdi beni.
15 Hiçe saydı beni savunan yiğitleri, 2 Gençlerimi kırıp geçirmek için çağrı yaptı ordulara, 2 Rab erden Yahuda kızını 2 Üzüm sıkma çukurunda çiğnedi adeta.
16 ‹‹Ağlıyorum bunlara, 2 Gözlerimden yaşlar boşanıyor; 2 Çünkü beni avutan, 2 Canımı tazeleyen benden uzak. 2 Çocuklarım şaşkına döndü, 2 Çünkü düşmanım üstün çıktı.››
17 Siyon ellerini açmış, 2 Ama onu avutan yok. 2 RAB Yakup soyuna karşı buyruk verdi, 2 Komşuları ona hasım olsun, dedi. 2 Yeruşalim aralarında paçavraya döndü.
18 ‹‹RAB haklıdır, çünkü buyruğuna karşı geldim. 2 Şimdi dinleyin, ey halklar, çektiğim acıyı görün; 2 Erden kızlarım, gençlerim sürgüne gitti.
19 Oynaşlarımı çağırdım, 2 Ama aldattılar beni. 2 Yeniden güçlerine kavuşmak için yiyecek ararken 2 Kâhinlerimle önderlerim kentte can verdi.
20 Gör, ya RAB, ne sıkıntılar çektiğimi, 2 İçim kanıyor, yüreğim buruk, 2 Çünkü çok asilik ettim; 2 Dışarıda kılıç beni çocuklarımdan ayırmakta, 2 İçerdeyse ölüm kol gezmekte.
21 İnlediğimi duydular, 2 Beni avutan olmadı. 2 Bütün düşmanlarım başıma gelen felaketi duydu, 2 Sen yaptın diye sevinçten coştular. 2 İlan ettiğin günü getir, 2 Onlar da benim gibi olsunlar.
22 Yaptıkları her kötülüğü anımsa, 2 İsyanlarımdan ötürü bana ne yaptınsa onlara da yap; 2 Çünkü sürekli inliyor, baygınlık geçiriyorum.››
1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!
2 Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.
3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.
4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.
5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.
6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.
7 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.
8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.
9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!]
10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.
11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!
12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!
13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]
14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.
15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.
16 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.
17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.
18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!
19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.
20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!
21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!
22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.