1 Anımsa, ya RAB, başımıza geleni, 2 Bak da utancımızı gör.
2 Mülkümüz yabancılara geçti, 2 Evlerimiz ellere.
3 Öksüz kaldık, babasız, 2 Annelerimiz dul kadınlara döndü.
4 Suyumuzu parayla içtik, 2 Odunumuzu parayla almak zorunda kaldık.
5 Bizi kovalayanlar ensemizde, 2 Yorgun düştük, rahatımız yok.
6 Ekmek için 2 Mısıra, Asura el açtık.
7 Atalarımız günah işledi, 2 Ama artık onlar yok; 2 Suçlarının cezasını biz yüklendik.
8 Köleler üstümüzde saltanat sürüyor, 2 Bizi ellerinden kurtaracak kimse yok.
9 Çöldeki kılıçlı haydutlar yüzünden 2 Ekmeğimizi canımız pahasına kazanıyoruz.
10 Kıtlığın yakıcı sıcağından 2 Derimiz fırın gibi kızardı.
11 Siyonda kadınların, 2 Yahuda kentlerinde erden kızların ırzına geçtiler.
12 Önderler ellerinden asıldı, 2 Yaşlılar saygı görmedi.
13 Değirmen taşını gençler çevirdi, 2 Çocuklar odun yükü altında tökezledi.
14 Yaşlılar kent kapısında oturmaz oldu, 2 Gençler saz çalmaz oldu.
15 Yüreğimizin sevinci durdu, 2 Oyunumuz yasa döndü.
16 Taç düştü başımızdan, 2 Vay başımıza! 2 Çünkü günah işledik.
17 Bu yüzden yüreğimiz baygın, 2 Bunlardan ötürü gözlerimiz karardı.
18 Viran olan Siyon Dağının üstünde 2 Çakallar geziyor!
19 Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, 2 Egemenliğin kuşaklar boyu sürer.
20 Niçin bizi hep unutuyorsun, 2 Neden bizi uzun süre terk ediyorsun?
21 Bizi kendine döndür, ya RAB, döneriz, 2 Eski günlerimizi geri ver.
22 Bizi büsbütün attıysan, 2 Bize çok öfkelenmiş olmalısın.
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!