1 Tînărul Samuel slujea Domnului înaintea lui Eli. Cuvîntul Domnului era rar în vremea aceea, şi vedeniile nu erau dese.

2 Tot pe vremea aceea, Eli începea să aibă ochii tulburi, şi nu mai putea să vadă. El stătea culcat la locul lui,

3 iar candela lui Dumnezeu nu se stinsese încă; şi Samuel era culcat în Templul Domnului, unde era chivotul lui Dumnezeu.

4 Atunci Domnul a chemat pe Samuel. El a răspuns: ,,Iată-mă!``

5 Şi a alergat la Eli, şi a zis: ,,Iată-mă, căci m'ai chemat``. Eli a răspuns. ,,Nu te-am chemat; întoarce-te şi te culcă``. Şi s'a dus şi s'a culcat.

6 Domnul a chemat din nou pe Samuel. Şi Samuel s'a sculat, s'a dus la Eli, şi a zis: ,,Iată-mă, căci m'ai chemat.`` Eli a răspuns: ,,Nu te-am chemat, fiule, întoarce-te şi te culcă``.

7 Samuel nu cunoştea încă pe Domnul, şi Cuvîntul Domnului nu -i fusese încă descoperit.

8 Domnul a chemat din nou pe Samuel, pentru a treia oară. Şi Samuel s'a sculat, s'a dus la Eli, şi a zis: ,,Iată-mă, căci m'ai chemat``. Eli a înţeles că Domnul cheamă pe copil,

9 şi a zis lui Samuel: ,,Du-te, de te culcă; şi dacă vei mai fi chemat, să spui: ,Vorbeşte, Doamne, căci robul Tău ascultă.`` Şi Samuel s'a dus să se culce la locul lui.

10 Domnul a venit, S'a înfăţişat şi l -a chemat ca şi în celelalte dăţi: ,,Samuele, Samuele!`` Şi Samuel a răspuns: ,,Vorbeşte, căci robul Tău ascultă``.

11 Atunci Domnul a zis lui Samuel: ,,Iată că voi face în Israel un lucru care va asurzi urechile oricui îl va auzi.

12 În ziua aceea voi împlini asupra lui Eli tot ce am rostit împotriva casei lui; voi începe şi voi isprăvi.

13 I-am spus că vreau să pedepsesc casa lui pentru totdeauna, din pricina fărădelegii de care are cunoştinţă, şi prin care fiii lui... s'au făcut vrednici de lepădat, fără...... ca el să -i fi oprit.

14 De aceea jur casei lui Eli că niciodată fărădelegea casei lui Eli nu va fi ispăşită, nici prin jertfe, nici prin daruri de mîncare``.

15 Samuel a rămas culcat pînă dimineaţa, apoi a deschis uşile casei Domnului. Samuel s'a temut să istorisească lui Eli vedenia aceea.

16 Dar Eli a chemat pe Samuel, şi a zis: ,,Samuele, fiule``! El a răspuns: ,,Iată-mă!``

17 Şi Eli a zis: ,,Care este cuvîntul pe care ţi l -a vorbit Domnul? Nu-mi ascunde nimic. Dumnezeu să Se poarte cu tine cu toată asprimea, dacă-mi ascunzi ceva din tot ce ţi -a spus!``

18 Samuel i -a istorisit tot, fără să -i ascundă nimic. Şi Eli a zis: ,,Domnul este acesta, să facă ce va crede!``

19 Samuel creştea, Domnul era cu el, şi n'a lăsat să cadă la pămînt niciunul... din cuvintele sale.

20 Tot Israelul, dela Dan pînă la Beer-Şeba, a cunoscut că Domnul pusese pe Samuel prooroc al Domnului.

21 Domnul nu înceta să Se arate în Silo; căci Domnul Se descoperea lui Samuel, în Silo, prin cuvîntul Domnului.

1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2 És történt egyszer, mikor Éli az õ [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4 Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!

5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; õ pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az õ helyére.

10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.

13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az õ fiai, és õ nem akadályozta meg õket.

14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold elõttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz elõttem mind abból, a mit mondott néked!

18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elõtte. Õ pedig monda: Õ az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az õ ígéibõl a földre nem hagy vala esni.

20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.